Levegő után kapkodva és a fejét fogva ült fel az ágyban. A fájdalomtól csak nyöszörögni tudott. Azon kívül semmilyen más hang nem jött ki a száján. Lassan kikászálódott az ágy szélére és két lüktetés között gyorsan végigmérte a szobát, ahol volt. Rájött, hogy nem a sajátjában volt és akkor derengett neki valami, hogy a Jungmin féléket be kell hívnia először, hogy bevihesse a területére. Valami visszahúzta az ágyba, de mivel ismeretlen volt számára a helyiség, úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába. Nagy nehézségek árán jutott ki a folyosóra, majd onnan a lépcsőhöz és a bejárati ajtóhoz. A fény bántotta a szemeit, de nem érdekelte, csak ment tovább a kerten keresztül egészen a saját bejáratukig. Becsukta az ajtót és megállt néhány pillanatra, hogy erőt gyűjthessen két migrénes lüktetés között.
A lépcsőknél megtorpant, de igyekezett összeszedni magát, hisz tisztán látta Jungmin-ékat a konyhában. A fájdalomtól kis híján leült az egyik fokra, de meglátta Jungmin-t, ahogy aggódó tekintettel pattant fel a székéről és tovább vonszolta magát. A fiú végig a nyomában volt, de nem adta fel. Szerencsére hamar elérte a szobáját és az ajtó úgy vágódott be mögötte, ahogy kinyitotta. A fürdőben keresgélte a fájdalomcsillapítóit és miután megtalálta, rögtön kettőt vett be belőlük. Az ágyához evickélt és óvatosan lefeküdt. Hosszú ideig csak nyöszörögve fogta a fejét, miközben végig imádkozott, hogy érjen véget a borzalom. A fájdalom nem akart megszűnni és mintha a gyógyszerek teljesen hatástalanok lettek volna.
Képtelen volt tovább feküdni. Valami azt súgta neki, hogy menjen ki a szobából a folyosóra. Épp elhagyta az ajtót, amikor belehasított a fájdalom. Azonnal a szőnyegre térdelt, majd egyik kezével megtámaszkodott, míg a másikkal a fejét fogta. - Elég! - nyöszörögte. Látta, ahogy egy hatalmas szörnyeteg ront be hozzá és iszonyú hangon ordítva indul meg felé. - Ne! - A lény rárontott és leteperte a földre.
Hirtelen valaki a kezei közé fogta az arcát. - Semmi baj. - mondta nyugodt hangon, amikor ismét nyöszörögni kezdett. Könnyei patakokként folytak le az arcán. - Lazíts! - Az a valaki finoman végigsimított az arcán. - Nézz rám! - követelte.
Néhány pillanat alatt felismerte Jungmin-t. - Állítsd le! - könyörögte. - Kérlek! - A sikítás határán volt, amikor a fiú lefektette a szőnyegre és fölé hajolt.
Fájdalmasan nyöszörgött és zihált, majd egy meleg test fészkelte magát a combjai közé és egyre közelebb hajolt. Ajkaik gyengéden összeértek és néhányszor belenyögött a csókba, amíg a fájdalom el nem kezdett csillapodni. A csók mély és gyengéd volt, éppen jó ahhoz, hogy elterelje a figyelmét és kiűzze a rossz gondolatokat, amik kínozták. A fájdalomcsillapító csók helyét átvette az élvezet, ami teljesen rabul ejtette. Az a vágy, amit nem tudott hová tenni győzött az esze és a teste felett. Feljebb húzta a lábát, hogy átfonhassa vele Jungmin derekát. Legnagyobb meglepetésére a fiú úgy mozdult, mintha belé hatolt volna és bele is nyögött a szájába, miután néhány pillanatra elengedte.
A lépcső nyikorogni kezdett és mintha akkor egy álomból tért volna magához. Szemei kikerekedtek és meglepetten sóhajtott fel. Már majdnem pánikolni kezdett, amikor Jungmin felült és felhúzta magával. Először nem tudta mit gondoljon, hiszen korábban megőrült érte, most viszont valami miatt félni kezdett. Ki ez a srác és mit titkol előle? Az csak súlyosbította a tényt, hogy vámpír és a klubban kinyilvánította, hogy az övé. Lehetséges, hogy korábban is ez volt a helyzet? Ha így van, akkor Joon miért mondta, hogy elcsábította tőle? Lehetséges, hogy Jungmin-nek végig ez volt a terve? Azért mentette meg, hogy az övé lehessen? Mi a fene folyik közöttük?
Lassan hátrált, miután Jungmin eltávolodott tőle és megindult a folyosó végén lévő hatalmas ajtó felé. Beletelt egy kis időbe, míg elérte, és miután bezárta maga mögött, nekidőlt és megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább kicsit távol lehet tőle. Már majdnem elmerült a csók kielemzésében, amikor gyereknevetéseket hallott. Elmosolyodott, hisz ismét játszani hívták. Az az egyetlen elevenen élt benne, hogy mindig játszott a házban rekedt gyerekek lelkével. Nem messze tőle egy ágyat is talált, amiről eszébe jutott valami. Mintha látta volna magát Jungmin-nel szeretkezni. Megrázta a fejét, mert elege lett, hogy képtelen tőle szabadulni.
- Sokat jártunk ide. - szólalt meg mögötte Jungmin. A hangjára nagyot ugrott.
- Jártunk? - kérdezett vissza.
Jungmin bólintott. - Kezdetben ez volt a búvóhelyed. - Mellé lépett. - Szeretted ezeket könyveket olvasni. - Jungmin elmosolyodott. - Imádtalak nézni, amikor belemerültél az olvasásba. Szerettem hallgatni, mikor felolvastál egy-egy részletet belőlük vagy meséltél. A gyerekek élvezettel hallgattak minden alkalommal.
Érezte, hogy nem mindent mondott el neki. - Miért mondod ezt el nekem?
- Mert itt voltunk ha kettesben akartunk lenni. - A mondatra kikerekedtek a szemei. - A titkos helyedet nem tudom.
- Titkos hely? - Ez a mondat zökkentette vissza a valóságba.
Jungmin bólintott. - Ahová félrevonulsz ha egyedül akarsz lenni.
Nem tudott vele mit kezdeni. Megfontoltan lépkedett és nézett körben a helyiségben. Akkor vette észre, hogy a fiú az ágyat nézve bambult el. Ki tudja mire gondolhatott. Lehetséges, hogy amit látott maga előtt csak lázálom vagy egy vágy csupán? Lehet, hogy Jungmin-nel még sincs köztük semmi? Csak azért jelentette, hogy az övé, hogy megóvja Lee Joon-tól? Mi a fene történt közöttük? Miről nem tud? Miért akarja Joon ennyire visszakapni? Esetleg Jungmin hazudik neki, mert nem akarja, hogy vele legyen? Ismét belenyilallt a fájdalom a fejébe. Nem foglalkozott Jungmin-nel, egyszerűen megindult és a szobájáig meg sem állt. Betámolygott a fürdőbe és a wc felett öklendezni kezdett. Legnagyobb meglepetésére vér jött fel a gyomrából és az orra is eleredt. Hangosan nyöszörögve térdelt le, majd gyomrát fogva hajolt le a földre.
Érezte, hogy valaki finoman ülő helyzetbe húzza, majd valamit odatart a szájához. - Idd meg! - Tette amit mondott neki. Először fintorgott, mert a folyadéknak furcsa íze volt. Elvette tőle a poharat vagy tasakot, hallotta hogy szürcsöl, majd hátrébb húzta és rányomta a száját az övére. Automatikusan kinyitotta a száját és átcsorgott belé a folyadék. Többször megismétlődött, mire végre jó íze lett a löttynek és elkezdte élvezni. Kis adagokban került csók közben a szájába és csak nyelte mohón. Megkönnyebbülten pihegett, amikor minden fájdalma megszűnt és élvezte, hogy lassacskán visszatér az ereje. Valami keményet érzett meg az oldalánál és akkor kinyitotta a szemeit. Jungmin ugyanúgy pihegett, mint ő. - Jól vagy? - kérdezte a fiú alig hallhatóan.
- Aha. - suttogta, majd szemei ajkára szegeződtek és úgy érezte nem bír magával. Éhesen tapadt ajkaira és nyelvét is bevetette, hogy minden cseppet megszerezzen magának. Annyira belemerült, hogy beleült az ölébe, majd ledöntötte a földre és úgy folytatták tovább. Lejjebb csúszott az ölében és kezeivel a nadrágját bontogatta, de a cipzárnál megfogta a kezeit és zihált, amikor a szemeibe nézett. Szemei kikerekedtek és úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Még mielőtt pánikolni kezdett volna Jungmin felült és egy gyengéd csókba invitálta.
Mikor elváltak ajkaik, Jungmin levegő után kapkodott és sziszegett. - Ezt nem lenne szabad. - Képtelen volt magának parancsolni és ismét megcsókolta. - Nem itt és nem így. - A fiú szavai kizökkentették. Szó nélkül felállt az öléből és elindult kifelé.
Fogalma sem volt hová tart, lábai vezették. A lépcső mellett a falnál megérintett valamit és kinyílt egy ajtó. Nem hezitált, egyszerűen belépett és folytatta útját. Minél messzebb akart kerülni Jungmin-től, hogy gondolkodhasson egy kicsit. Talán jobb lenne, ha haza menne a családjához és elfelejtené a fiúkat. Fájt neki, hogy a fiú nem akarta. Szidta magát, hogy hogyan lehetett ennyire naív, hogy valamelyik reggel felkínálkozott Jungmin-nek. Elhatározta, hogy házon kívül úgy viselkedik majd, mint ahogy a klubban kijelentették, de otthon a lehető legtávolabb lesz tőlük, főleg Jungmin-től. Mire feleszmélt, egy olyan részén volt a Hill House-nak, amit senki sem ismert, de mégis be volt rendezve. Egy külön szárny csakis neki, ha elakart tűnni. Hasonlított arra, amilyen a főépületben van. A szobája is megszólalásig hasonlított az eredetire. Elmosolyodott és berendezkedett. Szüksége volt néhány napra, hogy átgondolhassa a dolgait és tisztába jöjjön az érzéseivel.
Jungmin aggódva kutatta fel a ház számára ismerős részeit, de sehol sem találta Jan-t. Kezdett attól félni, hogy Joon aljas módon belopakodott hozzájuk és elrabolta a lányt. A tehetetlenségtől könnyekkel küzdve nézett ki az ablakon és a kertet bámulta. Tátva maradt a szája, amikor meglátta szerelmét, akihez csatlakozott Kyujong és legnagyobb meglepetésére nagyon jól elbeszélgettek. Lehet, hogy Jan mégis emlékszik néhány dologra a múltjából?
- Ne aggódj miattuk. - szólalt meg hirtelen Hyunjoong mögötte, amitől megugrott egy kicsit.
- Legutóbb nagyon eltoltam! - Csak bámulni tudta a lányt Kyujong-al. - Igaza volt Lee Joon-nak! - szakadt ki belőle végül. - Akkor hagytam magára, amikor a legnagyobb szüksége volt rám!
- Akkor most ne tedd! - mondta az idősebb. - Kaptál egy újabb lehetőséget, amikor egymásnak estetek a folyosón. - Hyung-jának minden bizonnyal igaza van. - Annyira akart téged, hogy majdnem beleőrült.
Legutóbb is ez történt és nem sok hiányzott, hogy ő is elveszítse az eszét. Talán ha akkor nem állítja le a fürdőszobában, most nem haragudna rá. Nem értette magát. Megőrül a lányért és egy alkalmat kivéve nem használta ki, hogy ő is vágyik rá. Pontosabban kettőt, de a folyosón nem tudták befejezni Lee Joon miatt. Az az édes hang, ami kijött a torkán, amikor belé hatolt, teljesen megbabonázta. Teste reszketett a vágytól és minden porcikája utána sóvárgott.
- Szerinted van még esélyem nála? - kérdezte az idősebbet, miközben a lányt nézte.
Hyunjoong nagyot sóhajtott. - Van! - A kijelentésen meglepődött. - Bizonyítsd be neki, hogy az vagy akivé tett! - Csak hallgatni tudta. - Számára sosem voltál elérhetetlen. Hiába próbálta veled elhitetni, hogy nem akar a közelében látni, mégsem adtad fel! - Egyetértően bólogatott és tudta mit kell tennie.
Időközben Kyujong is csatlakozott hozzájuk. - Nagyon pipa rád! - vágta az arcába az igazságot. - Teljesen összezavartad! - Az asztalra vágott, amitől összerezzent. - Utálom ilyennek látni! Te teszed ezt vele! Ha nem akarsz a társa lenni, majd megteszem én! - Ekkor jött rá, hogy Kyujong szerelmes a lányba.
- Talán te jobb lennél neki, mint én! - nézett rá szomorúan. - Én csak fájdalmat okozok neki.
- Téged szeret! - újabb információ, ami azt sugallta, hogy hülyeséget csinált. - Már kijelentettük, hogy a tiéd! Hála neked esélyem sincs! - Kyujong elviharzott és nem állt messze attól, hogy ismét valami hülyeséget csináljon.
Ismét kinézett az ablakon és majdnem elájult, amikor meglátta Mir-t szerelme mellett. Láthatóan feszélyezte a fiú jelenléte. Nem gondolkodott, egyenesen kirontott és a padig meg sem állt. Eddig ismeretlen harag gyúlt benne, amikor a fiú átvetette a karját Jan vállán. - Mit keresel itt? - kérdezte nyersen a fiút.
- Csak látogatóba jöttem. - válaszolta Mir. - Miért? Nem látogathatom meg a kedvenc csajomat?
- Vedd le a mocskos kezed róla! - vicsorogta. Jan láthatóan félt és mozdulni sem mert. Segélykérően nézett rá.
- Lassan a testtel! - Hallották meg Lee Joon hangját is. - A csajommal azt csinál, amit akar! Szívesen osztozom rajta vele. - Jan egyenesen rettegett Mir karjaiban. - Mit szólnál hozzá, ha mindketten megdugnánk a szemed láttára? - Szerelme a szája elé kapta a kezét.
- Azt nem élnéd túl! - Joon hatalmasat nyelt és próbált szabadulni Kyujong szorításából. - Engedjétek el vagy itt helyben kitöröm a nyakad! - Tudta, hogy nem viccel.
- Lehet, hogy rossz vámpírral kezdtem ki és veled kellene egyezkednem? - nyöszörögte Lee Joon.
- Pofa be! - morogta Kyujong.
Idejük sem volt reagálni, mert valaki kihúzta Jan-t Mir karjaiból. Odakapta a fejét és akkor látta meg G.O-t. Jan könnyei patakokként folytak le az arcán. Nem értette mi folyik köztük és tudta, hogy ha ennek vége mindent el kell magyaráznia neki. Szemeit végig rajta tartotta és legnagyobb meglepetésére G.O összeesett.
Hyunjoong a legjobb pillanatban érkezett és mentette meg a helyzetet. Jan sírva bújt hozzá és várt tőle támogatást. Nem várt tovább, azonnal Mir-nek esett és nem kímélte. Nem hagyhatta, hogy Jan-nek baja eshessen és az volt a megoldás, ha beléjük verik mi a helyzet. Ájulásig ütötte a fiút, majd mind a hármat kapun kívül rakták és visszamentek a lányhoz. Még mindig sírt és reszketett a félelemtől. Köré ültek és vártak, amíg kellően lenyugszik ahhoz, hogy belekezdjenek a mondókájukba.
Nagyot sóhajtott és elkezdte. - Lee Joon-nal régen kavartatok. - Jan felkapta a fejét és a lélegzete is megállt. - Egyik éjjel egy ősi vámpírral harcoltam. - Nyelt egyet. - Vesztésre álltam, de akkor megjelentél te és megmentettél. Így találkoztunk. - Látszott rajta, hogy figyelmesen hallgatta. - Emiatt bajba kerültél. Joon-t állították az ügyre és kiküldött rád egy csomó szörnyet. Viszonzásképp megpróbáltunk megóvni. Árnyékként követtelek, míg le nem buktam és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
- Úgy érted, hogy barátok lettünk? - kérdezte Jan elfojtott hangon.
- Szerettük egymást. - Idegesen kezdett mocorogni. - Szakítottál Joon-nal, mert rájöttél milyen aljas és velem maradtál, de ezt nem bírta elviselni. - Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott. - Bosszúból rád küldött egy szörnyet, hogy öljön meg. Megakadályoztuk, de annyira súlyosak voltak a sérüléseid, hogy kórházba kerültél és elvesztetted az emlékezetedet. Megfogadtam, hogy ezután is megvédelek. Azt hitte, hogy belehaltál a sérülésekbe, de valaki köpött neki és a keresésedre indult.
Hitetlenkedve sóhajtott egyet. - Akkor talált meg, amikor a folyosón... - A mondat félbeszakadt és ő csak bólogatni tudott.
- Az egyetlen esélyed, ha velünk maradsz! - Hyunjoong mondatára Jan összerezzent. - Csak így tudunk megvédeni. - Beleegyezően bólogatott.
Látszott a lányon, hogy meg kell emésztenie a dolgot. Hagyta, hogy elmenjen, de szemmel tartotta és csak remélte, hogy nem fordul el tőle végleg. Tudta, hogy hagynia kell neki egy kis időt, míg minden letisztázódik benne és megtalálja az utat hozzá. Ugyanannak a kegyetlen vámpírnak kell lennie, aki megóvta hónapokkal ezelőtt a szörnyek és Lee Joon fenyegetésétől. Míg újra egymásra találnak türelmesen kivár és minden ellenséget megsemmisít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése