2015. október 22., csütörtök

3.rész

Midnight Theatre kinyitotta kapuit és Jungmin lassan készülődni kezdett, persze egyetlen pillanatra se, tévesztette szem elől Jan-t. Épp egy különleges koktélt ivott, amit kizárólag olyan embereknek kevernek, akiknek ott van az épületben vámpír párjuk és figyeli őket. Régebben osztotta azoknak a véleményét, hogy vétek szexuális kapcsolatba kezdeni azokkal, akikből isznak, mert az áldozat beleszerethet vámpírjába és akkor el kell hagynia. Azon viszont senki sem gondolkodott, hogy mi van akkor, ha a vámpír szeret bele áldozatába és az ő akaratából kezdenek szexuális, később szerelmi viszonyt.
Úgy érezte magát, mintha egy kegyetlen vámpír lenne, aki kihasználja áldozatát és akarata ellenére szexuális viszonyt létesít vele, vagy ahogyan mások hívják, megerőszakolja a tudta nélkül. Nagyon utálta magát, mert nem is olyan régen ő lopózott be a lány szobájába és úgy szeretkezett vele, hogy álmot bocsájtott rá, érzékeit pedig eltompította, ugyanakkor reggel önszántából adta volna oda magát, ha Lee Joon nem zavarta volna meg őket. 
Összeszorította ajkait és legszívesebben ordított vagy beleütött volna a falba, de nem mutathatta ki, hogy ennyire zavarta, abban pedig megegyezett magával, hogy mindenáron meg kell védenie szerelmét az MBLAQ tagjaitól, különben nagyon rossz vége lehet. Nagy nehezen rávette magát, hogy kimenjen a színpadra, de ahelyett, hogy az előadásra összpontosított volna, a múlton merengett a lánnyal. Azon a múlton, amit talán sosem kaphat vissza. Egyedül ezek az emlékek tartották benne a lelket, ameddig vissza nem tért hozzá és most többet akart.
A fény kihunyt, a helyiséget beborította a sötétség, a táncosai készültek a fellépésre és lassan ő is átszellemült az elérhetetlen vámpír szerepébe. A mögöttük lévő hatalmas kivetítőn betűk jelentek meg, amelyek az ő nevét sorolták fel, majd összeálltak és az egyik képe is megjelent. A műsorvezető felkonferálta és igyekezett a legjobb formáját hozni, miközben csakis a lányra figyelt és neki énekelt minden sort. A Tonight's The Night mindent elmondott a számára és hatalmasat nyelt, amikor Jan beharapta alsó ajkát. Érezte a vágyát és tudta, hogy a reggeli összegabalyodásuk jutott eszébe. 


 Ahogy válaszolt az érintéseire, tépte ajkait és nyögött a fejét hátra vetve, az lenyűgöző volt. Korábban nem figyelte meg és csak remélte, hogy akkor is ezt a reakciót váltotta ki belőle. Ahogy vége lett az előadásnak, ismét elsötétült minden és ők lementek a színpadról. Ismét végignézett a közönségen, de amikor meglátta, hogy Jan nincs közöttük, meghűlt ereiben a vér. Idegesen kapkodta a fejét perceken keresztül, majd megkönnyebbülten sóhajtott, amikor meglátta a színpad mellett a kidobóval beszélgetni.
Intett a férfinek, hogy engedje oda hozzá, de neki esze ágában sem volt, mert kinézte magának. Halkan és szexisen sóhajtott, mire a lány odakapta a fejét és reagált a hívásra, de a kidobó még mindig nem akarta oda engedni hozzá. Már indulni akart, amikor Hyunjoong és Kyujong jelentek meg a férfi mellett és egyszerűen behúzták magukkal. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor odakísérték hozzá és átölelte a derekát, hogy kétség se férhessen a férfinek, hogy Jan az övé.
Hát eldőlt! Az iránta érzett szerelme előhozta birtoklási vágyát, ami egyet jelentett azzal, hogy hamarosan mindenki megtudja majd, hogy foglalt. Onnantól a nők már nem próbálkozhatnak szabadon, hogy az övéi legyenek, de nem is bánta, mert a lányt akarta. Nem tehetett róla, de amikor vágyakozó tekintettel nézett rá, végigsimított az arcán és lehajolt egy gyengéd csókra, amit Jan viszonzott. Ugyanolyan érzés volt vele lenni, mint régen, mert nem ellenkezett és minden egyes pillanatban többet és többet akart belőle. Képtelen volt élő húscafatként nézni rá, még akkor sem ha emiatt fizetnie kell. 
Úgy ölelte magához, mintha legalább ezer éve nem látták volna egymást. Szerelmük újjáéledt, és a lány hevességéből mintha kivette volna a régi énjét. Úgy csókolta, hogy kis híján felfalta őt. Ha nem éppen a Midnight Theatre-ben lettek volna és nem bejelentésre készülnek, akkor mindenképpen bezárkózott volna vele néhány napig. Társai lassan köréjük gyűltek és vezérük húzta el a lánytól, hogy végre kihúzódhasson a függöny és bejelentést tehessenek. Megfogta a kezét és mosolygott, amikor a függöny elgördült.

- Figyelem! - szólt mindenkihez Hyunjoong. - A hölgy Jungmin barátunk társa! - A mondatra a nők felhördültek. - Természetesen a barátunk és a védelmünk alatt áll.

- A társa? - hitetlenkedett az egyik nő. - Hiszen a lány ember!

- Tévedsz! - mosolyodott el a vezér. - Ő egy közülünk! - Igyekezett nem meglepődni és csak a fiúkat figyelte.


Ahogy szemei sötét lovagjára tévedtek, bevillant neki valami. Egy gyönyörű szobában volt. Egy pár éppen vadul szeretkezett az ágyban. Az ajtóhoz ment, hogy kimehessen, de nem nyílt ki. Elakart fordulni, de nem tudott. Néhány másodperc múlva felismerte a fiú hangját és közelebb ment. Amint kellő közelségben volt, valóban Jungmin-t látta összegabalyodva egy lánnyal, akinek még nem látta az arcát, de ahogy felemelkedett róla, felismerte saját magát. Ez hogyan lehetséges?

- Jungmin! - nyögte a fiú nevét.

- Szeretlek, Jan! - sóhajtotta Jungmin, miközben mélyebbre lökte magát.

Percekig meg sem tudott szólalni és meredten bámulta a fiút. Kettejüknek múltja van és nem is akármilyen! Hogy volt képes elfelejteni ezt? A szerelmét, aki biztos most is nagyon aggódik miatta. Sürgősen rendeznie kell a gondolatait, mielőtt kiszúrják, hogy valami nem stimmel! Nagyokat pislogott és igyekezett mosolyogni, ami talán jelen helyzetben nem volt szerencsés. Egy meleg kéz simított végig az arcán, mire visszatért a valóságba.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú.

- Igen. - hazudta, de cseppet sem igaz.

- Gyere, hazaviszlek. - abban a pillanatban már vezette is ki az épületből.

Ahogy kiértek, egy fekete kocsi ment értük. Amint beszálltak, Jungmin annyira gyengéd volt vele, amilyen eddig még sosem - legalábbis mióta ideérkezett hozzá. Nem tudta mi ütött belé, de eltolta magától, majd beleült az ölébe és megcsókolta. Jungmin egyáltalán nem ellenkezett, sőt! Gyengéden viszonzott minden egyes érintést. Jobb keze a tarkójára kúszott, miközben lassan egyre közelebb hajolt hozzá. Mintha egy olyan pár lettek volna, akik nemrég jöttek össze. 
Esetlenül érintette össze ajkaikat. Tapasztalatlannak érezte magát, hisz amikor Jungmin csókolta meg, teljesen ellazult és úgy reagált, ahogy kellett, de most nem így volt. Egy újabb kép villant be. Pontosan ugyanígy voltak, a keze a tarkóján és egyszerűen bezárta közöttük a távolságot. Az emlékei után ment és gond nélkül tette meg a következő lépést. Két kéz simított végig a hátán, amitől csak még jobban felbátorodott és már nem ízlelgette annyira óvatosan a fiú ajkait. Belenyögött a csókba, amikor a combjai között megérzett valami keményet, de ahelyett, hogy megijedt volna tőle, inkább ösztönösen mozogni kezdett az ölében.

Ujjai lassan lejjebb haladtak a fiú nadrágjáig és az övével bíbelődött, mire egy két kéz megragadta az övéit. - Biztos, hogy így akarod? - Felkapta a fejét és Jungmin szemeibe nézett.

Mielőtt még megszólalhatott volna, a sofőr szólt nekik. - Megérkeztünk.

Mérgesen mászott ki a fiú öléből, majd kiszállt a kocsiból és elindult a kapu felé és meg sem állt a bejáratig. Fújtatva felcaplatott a lépcsőkön és dobált le a szobájában magáról minden ruhát. Elakarta felejteni az estét. Mit képzeltek a fiúk, hogy csak úgy tárgyiasíthatták?! Alaposabban utána kell néznie ennek az egész vámpíros birtoklós dolognak egy kiadós zuhany után. Miután felvette a hálóingét, összeszedte a lehajigált szennyest és a tartójába vitte, majd beült a laptopja elé és keresgélni kezdett.
Leesett az álla, amikor talált róla anyagot és nem is keveset. A források szerint egy vámpír akkor választ emberi társat, ha inni akar belőle vagy nagy ritkán szexrabszolgának, de előfordulhat, hogy szerelemből. Utóbbit néhányan nem igazán néznek jó szemmel és gyakran cselekednek is azzal, hogy valamelyiküket megölik, de ha az ember marad életben, akkor újra a "vérpiacra" kerül. Úristen! Jungmin tápláléknak akarja, hogy bármikor ihasson belőle és megkínozhassa vagy szexrabszolgának, akit szexuálisan bárhogy meggyötörhet! Ha lehet, akkor az utóbbit választaná! Jézus! Van fogalma róla mit akar?

A konyhába indult, de azonnal vissza is akart fordulni, mert meglátta a fiút. - Maradj!

- Nem szeretnék!

Jungmin megfogta a kezét. - Mi ez a nagy váltás? - Nem válaszolt. - Hahó! 

- Elengednél? - morgott rá. - Szeretnék pihenni! 

- Hé. - Szólt hozzá finoman a fiú. - Haragszol rám? 

- Visszamehetnék az ágyamba? - hangja kicsit feszült és durva volt.

- Mitől enyhülnél meg? - Jungmin csábító nézése és vággyal teli hangja csak olaj volt a tűzre.

~ Dugj meg! ~ üvöltötte az elméje. Beharapta alsó ajkát és a fiúéra nézett. - Engedj el!

- Biztos? - Nézésétől szinte leolvadt róla a bugyi, pulzusa felgyorsult és a szíve is kihagyott néhány ütemet. - A szemedben nem ezt látom! - Basszus! A gondolataiba lát?

- Tévedsz! - köszörülte meg a torkát.

- Valóban? - Jungmin hangja csábítóbb volt, mint bármikor. Odahúzta magához és gyengéden végigsimított az arcán.

Végigfutott a hátán a hideg. Teste reszketett a vágytól és zihálni kezdett. - Jungmin, kérlek! - Halkan nyögött egyet, amikor a nyakához hajolt és beszívta az illatát. Ez nem lesz jó! Ha így folytatja tovább minden önuralma elfogy! Éhes ajkak tapadtak a nyakára és gyengéden hintették be csókokkal. Beharapta alsó ajkát. - Hagyd abba! - sóhajtotta, de kérése süket fülekre talált. Azok az ajkak lassan haladtak felfelé az álláig, majd amikor birtokba vették az övét, minden önuralma elszállt.

Elvesztette a csatát és megadta magát a fiúnak. Karjait a nyaka köré fonta és elmerült az érintésében. Hiába akart hazudni magának, nagyon is imponált neki, hogy csak őt akarta és ezt ki is nyilvánította mindenkinek. Hirtelen megfeszült, amikor Jungmin megfogta egyik kezét és az ágyékára tette. Hatalmas keménységet érzett a nadrágján keresztül, amitől úgy érezte, hogy megbolondul, ha nem tudhatja magában. Hátráltak néhány lépést, majd a fiú benyúlt a feneke alá és az ölébe emelte, de nem engedte, hogy leereszkedjen. Valamit matatott kettejük között, majd váratlanul lenyomta a csípőjét és valami kemény nyomódott neki a bejáratának. Elengedte a száját és szinte könyörögve nyöszörgött, hogy menjenek tovább. 
Jungmin sziszegve nyúlt be ismét közéjük és húzta félre a bugyiját. A korábbi hosszú keménységre teljesen rányomta a csípőjét úgy, hogy csiklója közvetlenül érintkezzen vele és mozgatni kezdte rajta. Az érzés lenyűgöző volt. A fiú körmei belemélyedtek a bőrébe, míg mozgatta magán. Minden egyes mozdulattal egyre jobban eluralkodott rajta a forróság, ami a lábujjától kúszott lassan felfelé. Hirtelen érte a forróság és a gyomrában növekvő érzés is hatalmas méreteket öltve robbant fel, amikor teste reszketni kezdett, de ez nem volt elég, mert a fiú kapott az alkalmon és másabb szögben húzta magára. Teste akarata ellenére még mindig reszketett, ráadásul Jungmin is belé hatolt, amitől még intenzívebbé vált a dolog. Alig néhány lökés múlva ismét felszisszent és lenyomta a csípőjét, hogy ne mozoghasson. 

- Ne mozogj! - suttogta erőtlenül Jungmin. Felváltva zihált és sziszegett alatta. Azt sem engedte, hogy megcsókolja.

Lejátszódott az is a fejében, hogy egyszerűen ráunt, mert hamar adta meg magát. - Úgy látom jól szórakoztok! - a hang ismerős volt. Tehát ezért nem akarta, hogy tovább mozogjon.

- Mit keresel itt? - Jungmin a szexi csábítóból hirtelen váltott át tomboló vadállatba.

- Üzletet jöttem kötni. - mondta a korábban Joon-nak nevezett srác. - Add át nekem őt és akkor végleg békén hagylak!

Jungmin ránézett, majd vissza a srácra. - Felejtsd el! 

A fiú elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Akkor készülj fel, mert nem hagyom annyiban!

Fejében gyűltek a megszámlálhatatlan kérdések. - Húzz el! - szólt a másikra erélyesen Jungmin, erre pedig összerezzent. - Ne akard, hogy én rakjalak ki!

- Nem megyek sehová! - jelentette ki Joon. - Ideköltözöm, hogy vele lehessek!

- Azt már nem! - Jungmin hirtelen megragadta Joon pólóját a nyakánál és rávicsorgott. - Tűnj el! - A fiú szemei vörösen izzottak és a szemfogai is megnőttek. 

- Mikor fogod már fel, hogy ő az enyém? - Joon mondatára kezdett idegessé válni. Volt benne valami, ami taszította. - Elvetted tőlem, de most visszaszerzem!

- Elvettem? - üvöltötte Jungmin. - Szabad akaratából hagyott el téged!

- Végig kitervelted az egészet! Abban a pillanatban, hogy megpillantottad eldöntötted, hogy elcsábítod tőlem! - Miről beszélnek? Mi volt korábban? Semmit sem értett. Mi köze volt neki Lee Joon-hoz és miért dühös minden alkalommal, amikor felbukkan? - Szeretem őt!

Jungmin gúnyosan nevetett egyet. - Tényleg? - újabb nevetés. - Azért bántottad? - Mit mondott? 

- Csak rá akartam ijeszteni egy kicsit!

- Azzal, hogy ráküldtél egy szörnyet? - Jungmin erősebben szorította meg Joon ruháját.

Ez már sok volt neki. Valami feszítette belülről, de nem tudta mi az. Ismerős volt neki, mégsem tudta hogyan is kezelje. Egy ideig próbálta elnyomni, de képtelen volt rá végül. Az a valami pillanatok alatt uralkodott el rajta és onnan már nem volt visszaút. Hirtelen túlvilági hangon kezdett ordítani, majd elkapta Joon nyakát és a levegőbe emelte. - Takarodj innen! - Joon fuldoklott, de ez nem érdekelte. - Többé ne lássalak a házamban, különben megöllek!

- Jan... - mondta életéért küzdve.

- Tartsd távol magad tőlem! - Nem teketóriázott vele többet, egyszerűen úgy, ahogy tartotta megindult vele a bejáratig, majd a kerítésem kívülre hajította és még egyet ordított, mielőtt bement volna. Ahogy bezáródott mögötte az ajtó nekidőlt és sírva csúszott le a földre.

Valamivel később két kar fonódott a teste köré és felriadt. - Semmi baj. - A hozzá közeledő Jungmin volt. - Csak én vagyok. - A mondattól kicsit megkönnyebbült és ismét ellazult. Képtelen volt ébren maradni, ezért csak visszazuhant a feneketlen sötétségbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése