2016. november 29., kedd

6.rész

Jan ismeretlen helyen találta magát. Legutóbb még Jungmin ölében feküdt és beszélgettek a többiekkel a hallban. Egy ijesztő folyosón állt és csak bámult körbe. Semmi ismerőset nem talált. Körülötte mindenhol ajtók voltak. Nyilván választási lehetőségként szolgálhattak. Nem tudta melyik válassza vagy egyáltalán mit kezdjen velük. Kétségbeesetten kapkodta a fejét, ameddig valami meg nem szólalt. Messziről nem igazán tudta kivenni, de ahogy közeledett felé, biztosra vette, hogy nem emberé. Megfagyott az ereiben a vér és azonnal tudta, hogy menekülnie kell. A folyosó másik végén az ajtó kinyílt és egy szörnyeteg lépett be rajta. Szemei kikerekedtek és lassan hátrálni kezdett. Farkasszemet nézett vele és addig próbált nyugodt maradni, ameddig el nem ordította magát a lény. 
Nem maradt más választása, mint rohanni. Menet közben minden ajtó kinyílt neki, de ő nem azt választotta, hanem a folyosó másik végén lévőt. Kezdett fogyni az ereje, de kitartóan futott, amíg el nem érte az ajtót. A szörny dühösen és fülsiketítően ordított. Nem tudta kinyitni és mindent bevetett, hogy bejuthasson. Kétségbeesetten dörömbölt és rugdosódott, de nem tudott bejutni. A félelem a csontjáig hatolt, de nem adta fel. Végül már kiabált is, de az sem hatott. Végül felütötte benne fejét egy érzelem, ami akkor lett társa, amikor az utcán megölte a rátámadó szörnyet. Szembefordult vele és várta az alkalmat, amikor elkaphatja. Éppen abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, amikor elérte és egy kéz nyúlt érte, hogy behúzza. Abban a pillanatban fuldokolva ült fel az ágyban és valaki nyugtatni próbálta.

- Nyugi. - simított végig a hátán. - Csak álmodtál. - Hirtelen pánikolni kezdett. - Nyugodj meg! Biztonságban vagy. - Két kar fonódott köré és egy arc nyomódott az övének. 

Ujjaik összefonódtak és akkor mintha felismerte volna. Bevillant egy emlék, amikor ugyanígy próbálták megnyugtatni és így csak egy ember próbálkozott. - Jungmin! - mondta ki a nevét és ellazult az ölelésben.

Lassan visszadőltek az ágyba és úgy pihegett tovább. - Miről álmodtál? - kérdezte Jungmin óvatosan.

Nem szívesen emlékezett vissza. - Egy folyosón voltam, ahol mindenütt ajtók voltak. Felbukkant egy szörny és meg akart támadni, de valaki megragadott és visszahúzott. - Nagyot nyelt. - Ekkor ébredtem fel. - Hallotta, hogy a fiú szaggatottan lélegzett. 

Felé fordult, Jungmin akkor felemelte a fejét és közelebb húzódott hozzá annyira, hogy ajkaik súrolták egymást. Magában könyörgött, hogy végre tegye meg és ne kínozza tovább. Szíve kihagyott néhány ütemet és a lélegzete is elállt abban a pár pillanatban, míg eldőlt mi lesz. Szinte fellélegzett és belenyögött a csókba, amikor a fiú végre elszánta magát. Lassan és gyengéden ízlelgették egymás ajkait, mintha attól féltek volna, hogy valaki rájuk töri az ajtót. Meglepődött, amikor Jungmin befészkelte magát a combjai közé, miközben a csók elmélyült. A folyosón egymásnak esésük óta csakis erre várt. Szüksége volt rá és megkapta amit akart. Még több érintkezésre vágyott, gyengéd csókokra és rá. Érezni akarta minden egyes rezdülését. 
Olyan érzése volt, mintha egyszer már megtörtént volna. Karjait átfonta a fiú hátán és csak hagyta, hogy arra az útra vezesse, amire már régen rá akart lépni. Ajkak záródtak a mellbimbója köré és egy puha nyelv körözött rajta, ami teljesen megőrjítette. Megugrott, amikor egy ujj simított végig a csiklóján, de igyekezett megnyugtatni magát. Ajkairól halk sóhaj szakadt fel, amikor körkörösen kezdett rajta mozogni és megragadta a párnát, amikor egy másik belé csúszott. Hiába próbálkozott azzal, hogy ő is hozzáérjen, Jungmin nem engedte neki. Mi értelme az egésznek, ha nem engedi, hogy neki is örömöt szerezzen? Türelmetlenül fészkelődni kezdett, mire eltávolodott tőle és akkor azt hitte végeztek. Érezte, hogy Jungmin kimászott az ágyból és akkor azt hitte magára hagyta.
Legnagyobb meglepetésére a zár kattanását hallotta, amire gondterhelten fújta ki a tüdejében rekedt levőt. Nem elég, hogy nem folytatják és magára hagyja, még be is zárja a szobába. Ez is csak az ő szerencséje lehet! Már kezdett megbékélni a helyzettel, amikor az ágy ismét mozogni kezdett, majd két kéz nyúlt a csípőjéig és húzta le a bugyiját. Kíváncsiságból felemelte a fejét és a tüdejében rekedt a levegő, amikor meglátta Jungmin-t vágytól izzó szemekkel. Zihálva fészkelte be magát ismét a combjai közé és húzta magához közel. Sikítva vetette hátra a fejét, amikor a fiú csípője végre előre lendült. A fiú megállt és türelmetlenül nézett rá. Látszott rajta, hogy az utolsó csepp önuralma az, ami megállásra késztette. Jobb karjával felnyúlt a tarkójáig és magához húzta. Mikor ajkaik gyengéden összeértek, lassan mozogni kezdett, de Jungmin még mindig csak várt. Türelmetlenül nyöszörögni kezdett alatta, mire megkegyelmezett és visszanyelt egy nyögést a hatalmas lökéstől. 
Hallva szerelme jóleső nyögéseit teljesen elfelejtkezett róla, hogy eddig csendben volt. Már majdnem sikított, amikor kezével betapasztotta a száját. Jungmin próbálta meg akadályozni, hiszen akkor nem tudta mit élvez és mit nem. Sok próbálkozás után megragadta a mindkét kezét és felnyomta őket a feje felé, hogy nehogy csendben tartsa magát. Képtelen volt megállni és kiengedte a hangját, amikor Jungmin mélyebbre lökte magát benne. Teljesen extázisban oldalra fordította a fejét és akkor jóleső fájdalom keveredett az élvezettel. Hallotta, hogy a fiú mohón nyelt valamit, aztán amikor befejezte végignyalt a nyakán és ez csak még jobban feltüzelte. Kétségbeesetten próbált csókot kicsikarni tőle, de képtelen volt elérni úgy, hogy a kezeit még mindig a feje fölött fogta. Azért, hogy észrevegye magát beharapta alsó ajkát és csendben tartotta magát. 
Annyira küzdött ellene, hogy kiserkent a vére és elengedte a kezeit. Legnagyobb meglepetésére cseppet sem volt fémes íze és egyáltalán nem undorodott tőle. Gondolkodás nélkül átölelte Jungmin-t és felhúzta magát hozzá, hogy megcsókolhassa. Egy hirtelen gondolattól vezérelve átfordult vele és onnantól csak ritkán hagyta el ajkait. Egyik pillanatban megszakította a csókot és nyakát kezdte el kényeztetni. Szinte automatikusan nyalt rajta végig, majd belemélyesztette a fogait a bőrébe és ismét megtöltötte száját az az édes íz. Mohón nyelt le minden kortyot, válaszul Jungmin megragadta a csípőjét és keményeket kezdett lökni. 
Hamar elengedte és csak az élvezetre koncentrált. Az orgazmus bombaként robbant fel benne és alig bírt Jungmin-re figyelni. Minden erejét kivette belőle és csak erőtlenül küzdött az észnél maradásért. Csak zuhant bele a semmibe és észre sem vette, hogy a fiún feküdt, miközben levegőért kapkodott. Mintha az idő megállt volna, vagy lassan telt. Teste még mindig reszketett, de Jungmin nem hagyta pihenni. Mintha egy motor lett volna benne, ami addig nem pihenhet, míg meg nem tette, ami a feladata volt. Átfordult vele, így ő került alulra és Jungmin ismét mozogni kezdett. Ha akart volna sem tudott sikítani, sőt alig jött ki hang a száján, ennek ellenére a fiú próbálkozott. Ismét mélyen hatolt belé és keményeket lökött. Összeszedte minden erejét, hogy az utolsó nagy rohamot állni tudja. Jungmin nem kegyelmezett. Körmei a lepedőbe mélyedtek, amikor ismét átlendült a határon és Jungmin fáradtan rogyott rá, hogy belőle erőt merítve piheghessen. Teste teljesen ellazult és már majdnem elaludt, amikor szerelme megmozdult. Finoman mellé feküdt és közel bújt hozzá, aztán csend lett. 
Egy ideig a semmiben lebegett, amíg a talpa alatt megérzett valami föld félét, amin stabilan állhatott. Egy számára ismerős szobában találta magát. Hatalmas szekrény mellett állt, majd némi hezitálás után elindult. Vele szemben néhány méterre ült Jungmin azzal a fekete hajjal, amellyel korábban is látta álmaiban. A fejét fogta és csak ült a kanapén. Először nem tudta mit tegyen, majd megsajnálta és elindult felé. Valahol félúton megállt, de minden érzékszerve azt súgta, hogy menjen tovább. Így is tett és amikor már majdnem elérte, a fiú felemelte a fejét és könnyes szemekkel nézett rá. Rettegve ugrott hátra, amikor megakarta fogni a kezét. Szíve kihagyott néhány ütemet, amikor követte őt és egészen addig volt mozgástere, míg a fal a hátának nem simult. Kétségbeesetten nyelt egyet, de mielőtt pánikolni kezdhetett volna, Jungmin átölelte és nem engedte elmenni. Megadva magát ellazult a karjaiban és ő is átölelte.
 

Percekig csak álltak és élvezték egymás társaságát. Nem tudta miért, de mintha egyszer már átélte volna ezt. Jungmin nagy nehezen kibontakozott az ölelésből, ennek ellenére nem engedte el, hanem a kanapé felé húzta és lefektette, hogy befészkelhesse magát a combjai közé, majd elhelyezkedett és fejét a mellkasára helyezte. Kezei automatikusan megindultak és finoman simogatta a fiú hátát és fejét. Nyugodt volt és mintha néhány percig minden visszakerült volna a megszokott helyére. Mintha egy kicsit még boldognak is érezte volna magát. Jungmin eddig nem volt vele ennyire gyengéd eltekintve attól, amikor szeretkezni akartak vagy Joon újabb támadási kísérlete után vigasztalta. Egyetlen alkalom talán az eldugott könyvtárfélében lehetett, ahol felolvasott a házban rekedt gyermekek lelkeinek még régebben. 
Kétségbeesetten kutatott elméjében emlékek után, de csak azt érte el, hogy ismét megfájdult a feje. Úgy érezte magát, mintha egy kastélyba zárkózott volna, aminek a kapuján egy szörnyeteg akar bejutni, hogy megölje majd felfalja. Hirtelen ült fel az ágyában és akkor látta, hogy Jungmin nincs mellette. Először elgondolkodott, hogy talán képzelte az egész ágyjelenetet, de amikor kievickélt a fürdőbe és meglátta a nyakára száradt vérfoltokat, rájött, hogy mégsem tévedt. Combjai között kellemes sajgás járta át. Nyakát lassan és óvatosan megtisztogatta, majd felöltözött és halkan leosont a lépcsőn. A legrövidebb úton kiment a házból és amikor felocsúdott a kertben találta magát. Nem volt ideje élvezni a magányt és a látványt, mert az iszonyú fejfájás visszatért a földre kényszerítette.
Ereje sem volt kiabálni, inkább sírva fetrengett a földön és imádkozott, hogy minél hamarabb múljon el a fájdalom. Igyekezett mélyeket lélegezni, hogy legalább levegőhöz jusson és amikor megpróbált lazítani, képek villantak be előtte. Minden erejével arra koncentrált, hogy lazítson és teljesen ellazult, amikor sikerült. A fájdalmat alig érezte már. Egy sötét és esős utcán találta magát. Valahová nagyon igyekezett, amikor észrevette, hogy követték. A levegőben megcsapta az orrát a friss vér illata, de nem embertől származott. Nem törődve a veszéllyel utána vetette magát. Néhány utcányira rá is akadt a gazdájára. Egy férfi harcolt egy ősi vámpírral. Pontosan azzal, akivel neki is elintéznivalója volt. A fiatalabb vesztésre állt, már csak a sérülése miatt is és jobbnak látta beavatkozni. Nem kímélte a férfit és a lehető legkegyetlenebb módon végzett vele, ahogy csak lehetett. A vámpír darabjai szanaszét hevertek mindenhol. Gondolkodás nélkül a sérült sráchoz ment és segített neki felállni, majd amikor ismét megérezte vérének illatát, furcsa érzés kerítette hatalmába. 
Úgy döntött, hogy beviszi magával az egyik menedékházba, hogy rendbe hozhassa mielőtt elengedi és lehet többé nem látják egymást. Valami azt súgta neki, hogy ne engedje el. Ez az érzés egyre csak nőtt benne, ahogy a sebét próbálta kitisztítani, de a vérzés nem akart csillapodni. Fogalma sem volt hogy lássa el és állítsa el a vérzést, amíg egy kósza ötlettől vezérelve leszopogatta a vérét az ujjairól és akkor már tudta mit tegyen. Az ízéből tudta, hogy vámpír. Szó nélkül felállt, az egyik hűtőhöz ment, ahonnan kivett néhány tasak vért, majd amikor visszatért a sráchoz, egyet a kezébe nyomott. Arra sem volt ereje, hogy megszívja a szívókát és ő akkor segített neki. Kiszívott belőle egy adagot, majd mintha megakarná csókolni, beleengedte a szájába a vért. Néhányszor megismételte, amitől úgy tűnt több is lehetne, de akkor megállt. 
Abban a pillanatban eldőlt, hogy lesz köztük valami. A fiú időről-időre felbukkant és mindig randiztak. Akkor még nem sejtette mi lesz belőle. Ártatlan barátkozásnak indult, de képtelen volt elfelejteni, ami a menedékben történt közöttük. Lee Joon azután minden lépését figyelte, hogy megtudta megölt egy ősi vámpírt. Olyan kötelék kezdte fűzni Jungmin-hez, amilyen a családtagjaihoz és emiatt képtelen volt elhajtani. Egyre inkább megakarta ismerni és a barátságból szép lassan szerelem lett. Egy kemény harc után a fiúval a menedékben estek egymásnak a szobájában. A szenvedélyes éjszaka után felkereste Lee Joon-t és szakított vele, de ekkor jöttek csak a bonyodalmak. Egyik alkalommal hallotta, hogy a tőlük különvált vérvonali ág megbízta Lee Joon-t és barátait, hogy öljék meg őt Jungmin-nel együtt. Minden lehetőségre gondoltak és néhány hónapig csend volt. 
Egyik éjjel minden érzéke azt üvöltötte, hogy veszély közeleg. Igyekezett elhessegetni az érzést, mert Jungmin-ékkal volt randija, de csak nem akart megszűnni. Egy kellemes estét töltött velük. Éppen hazafelé kísérték, amikor a sötétből előbukkant egy olyan szörny, amilyen nemrég is megtámadta. Hatan harcoltak vele. Kyujong és Hyunjoong megsérültek. A lény éppen Jungmin-re akart lecsapni, amikor megakadályozta és helyette ő kapta a súlyos sérülést. Onnantól minden homályos volt, de látta, hogy a dög elterült a földön és utána minden elsötétedett előtte. Valamivel később egy kórházban tért magához, ahol számára ismeretlenek vették körül, akikről kiderült, hogy a családtagjai és Jungmin-ék is bent voltak. Egy ijesztő és ismeretlen világban kellett helyt állnia, ahol nem tudta kiben bízhatott. Hetekig félt elhagyni a házukat és az udvart, majd ahogy megtanult bízni az övéiben, már merészebbé vált. Ekkor jött az ötlet, hogy megkeresi a fiúkat és megköszöni, hogy megmentették. Ekkor riadt fel álmából. Levegőért kapkodva és a fejét fogva próbált felülni a földön. Többen köré gyűltek és mikor tompulni kezdett a fejfájása, akkor ismerte fel a fiúkat.

- Emlékszem! - jelentette ki és a fiúk összenéztek. 

- Pontosan mire? - kérdezte félénken Youngsaeng.

- Veletek kapcsolatban majdnem mindenre. - pontosította.

A fiúk olyan képet vágtak, mintha akkor húzták volna ki a lábuk alól a talajt. Ennyire rossz lenne, hogy emlékszik mindenre, még arra a bizonyos éjszakára is? Mi lesz ezután? Ugyanúgy megvédik majd, ahogy eddig is tették? Jungmin keresni fogja a társaságát? Lehetséges, hogy ezzel mindent elrontott?