2015. október 22., csütörtök

3.rész

Midnight Theatre kinyitotta kapuit és Jungmin lassan készülődni kezdett, persze egyetlen pillanatra se, tévesztette szem elől Jan-t. Épp egy különleges koktélt ivott, amit kizárólag olyan embereknek kevernek, akiknek ott van az épületben vámpír párjuk és figyeli őket. Régebben osztotta azoknak a véleményét, hogy vétek szexuális kapcsolatba kezdeni azokkal, akikből isznak, mert az áldozat beleszerethet vámpírjába és akkor el kell hagynia. Azon viszont senki sem gondolkodott, hogy mi van akkor, ha a vámpír szeret bele áldozatába és az ő akaratából kezdenek szexuális, később szerelmi viszonyt.
Úgy érezte magát, mintha egy kegyetlen vámpír lenne, aki kihasználja áldozatát és akarata ellenére szexuális viszonyt létesít vele, vagy ahogyan mások hívják, megerőszakolja a tudta nélkül. Nagyon utálta magát, mert nem is olyan régen ő lopózott be a lány szobájába és úgy szeretkezett vele, hogy álmot bocsájtott rá, érzékeit pedig eltompította, ugyanakkor reggel önszántából adta volna oda magát, ha Lee Joon nem zavarta volna meg őket. 
Összeszorította ajkait és legszívesebben ordított vagy beleütött volna a falba, de nem mutathatta ki, hogy ennyire zavarta, abban pedig megegyezett magával, hogy mindenáron meg kell védenie szerelmét az MBLAQ tagjaitól, különben nagyon rossz vége lehet. Nagy nehezen rávette magát, hogy kimenjen a színpadra, de ahelyett, hogy az előadásra összpontosított volna, a múlton merengett a lánnyal. Azon a múlton, amit talán sosem kaphat vissza. Egyedül ezek az emlékek tartották benne a lelket, ameddig vissza nem tért hozzá és most többet akart.
A fény kihunyt, a helyiséget beborította a sötétség, a táncosai készültek a fellépésre és lassan ő is átszellemült az elérhetetlen vámpír szerepébe. A mögöttük lévő hatalmas kivetítőn betűk jelentek meg, amelyek az ő nevét sorolták fel, majd összeálltak és az egyik képe is megjelent. A műsorvezető felkonferálta és igyekezett a legjobb formáját hozni, miközben csakis a lányra figyelt és neki énekelt minden sort. A Tonight's The Night mindent elmondott a számára és hatalmasat nyelt, amikor Jan beharapta alsó ajkát. Érezte a vágyát és tudta, hogy a reggeli összegabalyodásuk jutott eszébe. 


 Ahogy válaszolt az érintéseire, tépte ajkait és nyögött a fejét hátra vetve, az lenyűgöző volt. Korábban nem figyelte meg és csak remélte, hogy akkor is ezt a reakciót váltotta ki belőle. Ahogy vége lett az előadásnak, ismét elsötétült minden és ők lementek a színpadról. Ismét végignézett a közönségen, de amikor meglátta, hogy Jan nincs közöttük, meghűlt ereiben a vér. Idegesen kapkodta a fejét perceken keresztül, majd megkönnyebbülten sóhajtott, amikor meglátta a színpad mellett a kidobóval beszélgetni.
Intett a férfinek, hogy engedje oda hozzá, de neki esze ágában sem volt, mert kinézte magának. Halkan és szexisen sóhajtott, mire a lány odakapta a fejét és reagált a hívásra, de a kidobó még mindig nem akarta oda engedni hozzá. Már indulni akart, amikor Hyunjoong és Kyujong jelentek meg a férfi mellett és egyszerűen behúzták magukkal. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor odakísérték hozzá és átölelte a derekát, hogy kétség se férhessen a férfinek, hogy Jan az övé.
Hát eldőlt! Az iránta érzett szerelme előhozta birtoklási vágyát, ami egyet jelentett azzal, hogy hamarosan mindenki megtudja majd, hogy foglalt. Onnantól a nők már nem próbálkozhatnak szabadon, hogy az övéi legyenek, de nem is bánta, mert a lányt akarta. Nem tehetett róla, de amikor vágyakozó tekintettel nézett rá, végigsimított az arcán és lehajolt egy gyengéd csókra, amit Jan viszonzott. Ugyanolyan érzés volt vele lenni, mint régen, mert nem ellenkezett és minden egyes pillanatban többet és többet akart belőle. Képtelen volt élő húscafatként nézni rá, még akkor sem ha emiatt fizetnie kell. 
Úgy ölelte magához, mintha legalább ezer éve nem látták volna egymást. Szerelmük újjáéledt, és a lány hevességéből mintha kivette volna a régi énjét. Úgy csókolta, hogy kis híján felfalta őt. Ha nem éppen a Midnight Theatre-ben lettek volna és nem bejelentésre készülnek, akkor mindenképpen bezárkózott volna vele néhány napig. Társai lassan köréjük gyűltek és vezérük húzta el a lánytól, hogy végre kihúzódhasson a függöny és bejelentést tehessenek. Megfogta a kezét és mosolygott, amikor a függöny elgördült.

- Figyelem! - szólt mindenkihez Hyunjoong. - A hölgy Jungmin barátunk társa! - A mondatra a nők felhördültek. - Természetesen a barátunk és a védelmünk alatt áll.

- A társa? - hitetlenkedett az egyik nő. - Hiszen a lány ember!

- Tévedsz! - mosolyodott el a vezér. - Ő egy közülünk! - Igyekezett nem meglepődni és csak a fiúkat figyelte.


Ahogy szemei sötét lovagjára tévedtek, bevillant neki valami. Egy gyönyörű szobában volt. Egy pár éppen vadul szeretkezett az ágyban. Az ajtóhoz ment, hogy kimehessen, de nem nyílt ki. Elakart fordulni, de nem tudott. Néhány másodperc múlva felismerte a fiú hangját és közelebb ment. Amint kellő közelségben volt, valóban Jungmin-t látta összegabalyodva egy lánnyal, akinek még nem látta az arcát, de ahogy felemelkedett róla, felismerte saját magát. Ez hogyan lehetséges?

- Jungmin! - nyögte a fiú nevét.

- Szeretlek, Jan! - sóhajtotta Jungmin, miközben mélyebbre lökte magát.

Percekig meg sem tudott szólalni és meredten bámulta a fiút. Kettejüknek múltja van és nem is akármilyen! Hogy volt képes elfelejteni ezt? A szerelmét, aki biztos most is nagyon aggódik miatta. Sürgősen rendeznie kell a gondolatait, mielőtt kiszúrják, hogy valami nem stimmel! Nagyokat pislogott és igyekezett mosolyogni, ami talán jelen helyzetben nem volt szerencsés. Egy meleg kéz simított végig az arcán, mire visszatért a valóságba.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú.

- Igen. - hazudta, de cseppet sem igaz.

- Gyere, hazaviszlek. - abban a pillanatban már vezette is ki az épületből.

Ahogy kiértek, egy fekete kocsi ment értük. Amint beszálltak, Jungmin annyira gyengéd volt vele, amilyen eddig még sosem - legalábbis mióta ideérkezett hozzá. Nem tudta mi ütött belé, de eltolta magától, majd beleült az ölébe és megcsókolta. Jungmin egyáltalán nem ellenkezett, sőt! Gyengéden viszonzott minden egyes érintést. Jobb keze a tarkójára kúszott, miközben lassan egyre közelebb hajolt hozzá. Mintha egy olyan pár lettek volna, akik nemrég jöttek össze. 
Esetlenül érintette össze ajkaikat. Tapasztalatlannak érezte magát, hisz amikor Jungmin csókolta meg, teljesen ellazult és úgy reagált, ahogy kellett, de most nem így volt. Egy újabb kép villant be. Pontosan ugyanígy voltak, a keze a tarkóján és egyszerűen bezárta közöttük a távolságot. Az emlékei után ment és gond nélkül tette meg a következő lépést. Két kéz simított végig a hátán, amitől csak még jobban felbátorodott és már nem ízlelgette annyira óvatosan a fiú ajkait. Belenyögött a csókba, amikor a combjai között megérzett valami keményet, de ahelyett, hogy megijedt volna tőle, inkább ösztönösen mozogni kezdett az ölében.

Ujjai lassan lejjebb haladtak a fiú nadrágjáig és az övével bíbelődött, mire egy két kéz megragadta az övéit. - Biztos, hogy így akarod? - Felkapta a fejét és Jungmin szemeibe nézett.

Mielőtt még megszólalhatott volna, a sofőr szólt nekik. - Megérkeztünk.

Mérgesen mászott ki a fiú öléből, majd kiszállt a kocsiból és elindult a kapu felé és meg sem állt a bejáratig. Fújtatva felcaplatott a lépcsőkön és dobált le a szobájában magáról minden ruhát. Elakarta felejteni az estét. Mit képzeltek a fiúk, hogy csak úgy tárgyiasíthatták?! Alaposabban utána kell néznie ennek az egész vámpíros birtoklós dolognak egy kiadós zuhany után. Miután felvette a hálóingét, összeszedte a lehajigált szennyest és a tartójába vitte, majd beült a laptopja elé és keresgélni kezdett.
Leesett az álla, amikor talált róla anyagot és nem is keveset. A források szerint egy vámpír akkor választ emberi társat, ha inni akar belőle vagy nagy ritkán szexrabszolgának, de előfordulhat, hogy szerelemből. Utóbbit néhányan nem igazán néznek jó szemmel és gyakran cselekednek is azzal, hogy valamelyiküket megölik, de ha az ember marad életben, akkor újra a "vérpiacra" kerül. Úristen! Jungmin tápláléknak akarja, hogy bármikor ihasson belőle és megkínozhassa vagy szexrabszolgának, akit szexuálisan bárhogy meggyötörhet! Ha lehet, akkor az utóbbit választaná! Jézus! Van fogalma róla mit akar?

A konyhába indult, de azonnal vissza is akart fordulni, mert meglátta a fiút. - Maradj!

- Nem szeretnék!

Jungmin megfogta a kezét. - Mi ez a nagy váltás? - Nem válaszolt. - Hahó! 

- Elengednél? - morgott rá. - Szeretnék pihenni! 

- Hé. - Szólt hozzá finoman a fiú. - Haragszol rám? 

- Visszamehetnék az ágyamba? - hangja kicsit feszült és durva volt.

- Mitől enyhülnél meg? - Jungmin csábító nézése és vággyal teli hangja csak olaj volt a tűzre.

~ Dugj meg! ~ üvöltötte az elméje. Beharapta alsó ajkát és a fiúéra nézett. - Engedj el!

- Biztos? - Nézésétől szinte leolvadt róla a bugyi, pulzusa felgyorsult és a szíve is kihagyott néhány ütemet. - A szemedben nem ezt látom! - Basszus! A gondolataiba lát?

- Tévedsz! - köszörülte meg a torkát.

- Valóban? - Jungmin hangja csábítóbb volt, mint bármikor. Odahúzta magához és gyengéden végigsimított az arcán.

Végigfutott a hátán a hideg. Teste reszketett a vágytól és zihálni kezdett. - Jungmin, kérlek! - Halkan nyögött egyet, amikor a nyakához hajolt és beszívta az illatát. Ez nem lesz jó! Ha így folytatja tovább minden önuralma elfogy! Éhes ajkak tapadtak a nyakára és gyengéden hintették be csókokkal. Beharapta alsó ajkát. - Hagyd abba! - sóhajtotta, de kérése süket fülekre talált. Azok az ajkak lassan haladtak felfelé az álláig, majd amikor birtokba vették az övét, minden önuralma elszállt.

Elvesztette a csatát és megadta magát a fiúnak. Karjait a nyaka köré fonta és elmerült az érintésében. Hiába akart hazudni magának, nagyon is imponált neki, hogy csak őt akarta és ezt ki is nyilvánította mindenkinek. Hirtelen megfeszült, amikor Jungmin megfogta egyik kezét és az ágyékára tette. Hatalmas keménységet érzett a nadrágján keresztül, amitől úgy érezte, hogy megbolondul, ha nem tudhatja magában. Hátráltak néhány lépést, majd a fiú benyúlt a feneke alá és az ölébe emelte, de nem engedte, hogy leereszkedjen. Valamit matatott kettejük között, majd váratlanul lenyomta a csípőjét és valami kemény nyomódott neki a bejáratának. Elengedte a száját és szinte könyörögve nyöszörgött, hogy menjenek tovább. 
Jungmin sziszegve nyúlt be ismét közéjük és húzta félre a bugyiját. A korábbi hosszú keménységre teljesen rányomta a csípőjét úgy, hogy csiklója közvetlenül érintkezzen vele és mozgatni kezdte rajta. Az érzés lenyűgöző volt. A fiú körmei belemélyedtek a bőrébe, míg mozgatta magán. Minden egyes mozdulattal egyre jobban eluralkodott rajta a forróság, ami a lábujjától kúszott lassan felfelé. Hirtelen érte a forróság és a gyomrában növekvő érzés is hatalmas méreteket öltve robbant fel, amikor teste reszketni kezdett, de ez nem volt elég, mert a fiú kapott az alkalmon és másabb szögben húzta magára. Teste akarata ellenére még mindig reszketett, ráadásul Jungmin is belé hatolt, amitől még intenzívebbé vált a dolog. Alig néhány lökés múlva ismét felszisszent és lenyomta a csípőjét, hogy ne mozoghasson. 

- Ne mozogj! - suttogta erőtlenül Jungmin. Felváltva zihált és sziszegett alatta. Azt sem engedte, hogy megcsókolja.

Lejátszódott az is a fejében, hogy egyszerűen ráunt, mert hamar adta meg magát. - Úgy látom jól szórakoztok! - a hang ismerős volt. Tehát ezért nem akarta, hogy tovább mozogjon.

- Mit keresel itt? - Jungmin a szexi csábítóból hirtelen váltott át tomboló vadállatba.

- Üzletet jöttem kötni. - mondta a korábban Joon-nak nevezett srác. - Add át nekem őt és akkor végleg békén hagylak!

Jungmin ránézett, majd vissza a srácra. - Felejtsd el! 

A fiú elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Akkor készülj fel, mert nem hagyom annyiban!

Fejében gyűltek a megszámlálhatatlan kérdések. - Húzz el! - szólt a másikra erélyesen Jungmin, erre pedig összerezzent. - Ne akard, hogy én rakjalak ki!

- Nem megyek sehová! - jelentette ki Joon. - Ideköltözöm, hogy vele lehessek!

- Azt már nem! - Jungmin hirtelen megragadta Joon pólóját a nyakánál és rávicsorgott. - Tűnj el! - A fiú szemei vörösen izzottak és a szemfogai is megnőttek. 

- Mikor fogod már fel, hogy ő az enyém? - Joon mondatára kezdett idegessé válni. Volt benne valami, ami taszította. - Elvetted tőlem, de most visszaszerzem!

- Elvettem? - üvöltötte Jungmin. - Szabad akaratából hagyott el téged!

- Végig kitervelted az egészet! Abban a pillanatban, hogy megpillantottad eldöntötted, hogy elcsábítod tőlem! - Miről beszélnek? Mi volt korábban? Semmit sem értett. Mi köze volt neki Lee Joon-hoz és miért dühös minden alkalommal, amikor felbukkan? - Szeretem őt!

Jungmin gúnyosan nevetett egyet. - Tényleg? - újabb nevetés. - Azért bántottad? - Mit mondott? 

- Csak rá akartam ijeszteni egy kicsit!

- Azzal, hogy ráküldtél egy szörnyet? - Jungmin erősebben szorította meg Joon ruháját.

Ez már sok volt neki. Valami feszítette belülről, de nem tudta mi az. Ismerős volt neki, mégsem tudta hogyan is kezelje. Egy ideig próbálta elnyomni, de képtelen volt rá végül. Az a valami pillanatok alatt uralkodott el rajta és onnan már nem volt visszaút. Hirtelen túlvilági hangon kezdett ordítani, majd elkapta Joon nyakát és a levegőbe emelte. - Takarodj innen! - Joon fuldoklott, de ez nem érdekelte. - Többé ne lássalak a házamban, különben megöllek!

- Jan... - mondta életéért küzdve.

- Tartsd távol magad tőlem! - Nem teketóriázott vele többet, egyszerűen úgy, ahogy tartotta megindult vele a bejáratig, majd a kerítésem kívülre hajította és még egyet ordított, mielőtt bement volna. Ahogy bezáródott mögötte az ajtó nekidőlt és sírva csúszott le a földre.

Valamivel később két kar fonódott a teste köré és felriadt. - Semmi baj. - A hozzá közeledő Jungmin volt. - Csak én vagyok. - A mondattól kicsit megkönnyebbült és ismét ellazult. Képtelen volt ébren maradni, ezért csak visszazuhant a feneketlen sötétségbe.

2015. február 17., kedd

2.rész

Másnap Jan reggel kipihentem ébredt, de nem értette a kellemes sajgást a combjai között és azt, hogy miért tűnt el róla a bugyija. A fürdőszobába ment, hogy elvégezze a napi a rutint. Éppen a fogát mosta, amikor a nyakán furcsa lilás foltot vélt felfedezni és amikor megtapogatta, felszisszent a fájdalomtól. Világos volt számára, hogy azt szájjal ejtették a bőrén, csak azt nem tudta, hogy hogyan és ki.
Még a gondolatai végére sem ért, amikor végzett mindennel, de csak a foltokat tudta bámulni a nyakán. Bevillantak számára annak az álomnak az emlékei, amikor Jungmin látogatta meg őt vámpírként, de nem harapta meg se szex előtt, sem közben és utána sem. Miért vannak ilyen különös álmai azzal a fiúval és miért érzi úgy, hogy a közelében biztonságban van?
Zihálni kezdett, ahogy visszaemlékezett azokra a bizonyos forró csókokra, az érintésekre, amelyek alatt parázslott a bőre, a szexi sóhajokra és a bódító illatra, amit árasztott magából. Annyira beharapta az alsó ajkát, hogy kiserkent a vére, de ez nem állította meg. Ösztönösen felvette a selyem köntösét és elindult abba a szárnyba, ahol a fiú szobája volt.
Kicsit rémisztő volt számára, hogy nagyon jól tudja az utat annak ellenére, hogy nem emlékszik semmire. Egy titkos ajtón keresztül lépett be a fiú szárnyába. A berendezés és minden más ugyanolyan volt, mint az övében, csak annyi volt a különbség, hogy a hangulat sokkal másabb volt. Bódítóbb. Mélyen magába szívta azt a különleges illatot, ami hasonlított Jungmin-ére. Félhomály volt, mégis jól látott minden egyes bútordarabot abban a helyiségben, amiben volt.
Nagyot nyelt, de ez sem szegte kedvét és elindult a nagy hallhoz hasonlító csarnokfélébe. Alaposan körülnézett, a falakon számára ismeretlen emberekről képek a régmúltból és több száz év távlatból és a lépcsőnél Jungmin portréi. Az egyiken láthatóan boldog volt, nyoma sem látszott annak a gondterheltségnek és félelemnek, ami ma jellemezte. Hirtelen bevillant számára, ahogy egyszerre nyögtek, amikor Jungmin álmában a magáévá tette.
Az a sok elfojtott szenvedély és kétségbeesés, amivel annyira akarta, hogy jelezzen neki mikor esik jól valami vagy nem. Azon kapta magát, hogy arról álmodozik milyen lenne vele valójában. Vajon akkor is szenvedélyes lenne, gyengéd és figyelmes? Lehet ő a sötét lovag, aki megóvja még saját magától is és a szeretőjévé válik? Egyáltalán lehet közös jövőjük együtt? Már attól szaporábban vette a levegőt, hogy a festményen őt bámulta, a nyakán lévő sebek is furcsán lüktettek.
Kíváncsiságától vezérelve elindult a lépcső felé, lassan lépett rá minden fokra, míg fel nem ért a tetejére és akkor a lüktetés egyre erősebbé vált. Összerezzent az érzéstől, de ez sem szegte kedvét attól, hogy ne folytassa tovább a magányos túrát. Úgy érezte, mintha valaki hívná és ez szinte azonnal el is csábította. A nevét suttogták addig, ameddig egy bizonyos ajtóhoz nem ért. Nagyot kellett nyelnie, mikor kezét rátette a kilincsre, de még mielőtt benyithatott volna, valaki azt mondta neki, hogy forduljon meg.
Amint megtette amit suttogtak neki, Jungmin-nel találta magát szemben. Hajtotta a vágy, hogy megérintse és megcsókolja, de a fiú gyorsabb volt nála, szorosan a falnak préselte, kezeit a feje fölé nyomta és úgy nézett rá. Átható pillantásától egy hajszálra volt attól, hogy neki ne essen. Vágyott rá, hogy megcsókolja, sőt arra, hogy ott a helyszínen szeretkezzen vele.

- Mit csinálsz itt? - Jungmin ugyanúgy zihált, ahogy ő is.

- Csak sétálgattam. - suttogta alig hallhatóan.

- Keresel valakit? - mutató ujjával gyengéden végigsimított alsó ajkán, amit időközben beharapott.

A mondatra oldalra biccentette a fejét. - Téged.

- Mit szeretnél tőlem? - a hangja játékos és egyben vágyakozó volt, mintha csak egyetlen szóra várna.

- Szenvedélyt. - a válasz egyszerű és lényegre törő volt, amit tiszta fejjel sosem mondott volna ki.

Jungmin nagyot nyelt. - Valóban? Miféle szenvedélyt? - Felnyögött, amikor közelebb húzódott hozzá. - Ilyet? - rövid és alig érezhető csókot lehelt ajkaira, majd áttért a nyakára. - Vagy ilyet? - Egyik keze lecsúszott lassan a testén és a bugyiján keresztül végigsimított nőiességén. - Netán ilyet? - csuklójánál megragadta, feljebb emelte és nem sokra valami kemény nyomódott neki a bejáratának.

Hátra vetette a fejét és egy kétségbeesett nyögés jött ki a száján, ami válasz volt a kérdésre, mégis tudta, hogy ki kell mondania a szót, amire a fiú vár. - Igen.

Zihált a vágytól, szíve kihagyott néhány ütemet és ez csak rosszabb lett, mikor azok a csábító ajkak a nyakára tapadtak. Küzdött vele, hogy kiszabadítsa legalább az egyik karját, de Jungmin túl erősen fogta és már attól elgyengült, ahogy ruhán keresztül előre lendült a csípője. Ha tehette volna ruhán keresztül is szeretkezett volna vele, ami mindössze néhány mozdulattal megoldható lett volna, egyszerűen csak ki kellett volna bontani a nadrágját és a hálóinge alatt félrehúzni a bugyiját.
A teste lángolt a vágytól, hisz még soha senki nem volt rá ilyen hatással. Vágyott arra, hogy vele legyen és birtokba vehesse a testét, ezzel a legintimebb módon összeforrva, egymás határait feszegetve jussanak el a kielégülés édes földjére. Azok a csábító ajkaik lejjebb vándoroltak a kulcscsontjára és gyengéden szívogatták, nyalogatták, ami miatt kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Mocorogni kezdett az ölében, mert már nem bírta tovább a kínzó ingerlést. 
Jungmin azonnal vette a lapot, szabadon lévő kezét lecsúsztatta a testeik közé, az ágyékánál babrált valamit, majd megjelent a bugyijánál és miután félre tolta, a csípője végre előrelendült. Fejét ismét hátra vetette, ajkai közül egy elégedett nyögés tört utat magának és ahogy kiszúrta, Jungmin is hangot adott annak, hogy élvezi. Megállt néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést, de néhány méterre tőlük egy hangos nevetést hallottak meg.

- Romeo, a hűvös szerető aki megkegyelmez az iránta vágyakozó Júlia-jának.

Jungmin megfagyott és ijedten nézett rá. - Lee Joon. - mondta ki a nevét, miközben elengedte a karját és letette a földre. - Mi szél hozott?

- Beszélni akartam veled róla, de úgy látom pont jókor jöttem, mert itt van. - a másik srácnak izzottak a szemei, Jungmin pedig védelmezően állt be elé.

- Semmi közöd hozzá!

- Még hogy nincs? Hónapokkal ezelőtt elhagytad és szabad prédává vált.

- Ki mondta, hogy elhagytam?

- Most, hogy nem kell keresnem, könnyebb dolgom lesz vele. - a Joon-nak nevezett srác megnyalta ajkait.

- Ha csak egyetlen ujjal is hozzáérsz... - Jungmin forrt a dühtől.

- Akkor mi lesz? - a másik srác közvetlenül előttük állt, alig néhány centire Jungmin-től.

- Ne akard, hogy beguruljak és valami olyat tegyek, amit megbánhatok! - a semmiből bukkant fel a másik négy srác is és a hang alapján Hyun Joong volt az, aki kiejtette a mondatot a száján.

- Hyung! - Joon meghajolt előtte.

- A lány továbbra is a védelmünk alatt áll és hozzánk tartozik! Ha hozzáérsz, meghalsz! - a fenyegetés nagyon is komolynak hangzott a vezér szájából. - Jungmin-ah, megtennéd, hogy visszakíséred Jan-t saját területére?
- Máris. - felelte a vezérnek. Megmarkolta a csuklóját és elhúzta onnan.

Útjuk a lépcsősor alatti egyik helyiségbe vezetett, ahonnan egy titkos folyosó nyílt, amit követve lassan elérték a számára ismerős területet. Ahogy a saját szárnyában a lépcső alatt kötött ki, miután Jungmin kinyitotta az ajtót, olyan volt, mintha csak egy álomból ébredt volna fel. A szobájába ment, hogy felöltözzön, majd lement reggelizni, de kint evett a hátsó udvaron.
A nap melegen sütött és növények, bokrok, szobrok sokkal szebben néztek ki, mint borult időben. Valójában minden módon tetszettek neki a szobrok, mert mindig misztikus hangulatot árasztottak magukból. Evés után a kinti kanapészerűségre telepedett egy könyvvel a kezében. Erotikus vámpír könyvet olvasott, amiben a halhatatlan srác hasonlóan próbálta becserkészni a nőt, akit kiszemelt magának.
Arca égett a pikáns szexjeleneteknél és eszébe juttatta a nemrég történt összegabalyodásukat a fiúval, aztán a különös forró álma és a hiányzó bugyija. Lehetséges, hogy Jungmin is egy ilyen szexi vámpír lenne, aki magának akarja minden lehetséges módon? Ezért vonzódna hozzá? Megbűvölte a jelenléte és képtelen szabadulni. Miért ébreszt benne folyton vágyat, mikor alig ismeri? Azok az igéző szemek, csábító ajkak és az elbűvölő aura. Nem lehet ember!

Jungmin a többiekkel beszélgetett az incidensről és arról, hogy mit művelt az éjjel a lánnyal. Forrt benne a düh, legszívesebben megölte volna Lee Joon-t, hogy egyáltalán mert gondolni arra, hogy Jan-t átadja neki. Jan csakis az övé és senki másé! Birtoklási vágya egyre csak nőtt benne és máson sem járt az esze, csak azon, hogy szeresse és védelmezze. 

- Valamit tennünk kell az MBLAQ-el! - sziszegte Kyujong és mind tudták, hogy igaza van.

- Joon-al kell kezdenünk valamit, mielőtt elszabadulna a pokol. - csatlakozott be Youngsaeng is a beszélgetésbe. - Méghozzá nagyon hamar.

- Jungmin-ah! - szólította Hyun Joong. - Ideje színre lépned és tudatnod, hogy mi a helyzet.

- Ezt hogy érted? - néhány pillanatra megfagyott.

- El kell döntened, hogy Jan a tiéd-e vagy sem! - Youngsaeng nem finomkodott, igazság szerint nem is lett volna miért, hisz nevén kell nevezni a gyereket, mégpedig most!

- Ő nem egy tárgy! - hörrent fel. - Tudjátok, hogy utálja, ha gyenge halandóként és tárgyként kezeljük!

- Most nincs helye az ilyen hülyeségeknek! - A vezér türelmetlen volt, akárcsak Kyujong és Youngsaeng.

- Az emlékezet kiesése miatt amúgy sem tudja hogy kicsoda és nem tudná megvédeni magát! - Kyujong most is ugyanúgy védte, ahogy korábban mindig. - Nem játszhatod többé a sötét lovagot, aki a tudta nélkül óvja meg a bajtól!

- Akkor sem tehetem meg vele!

- Hyung, ha nem teszed, akkor Lee Joon elragadja, megerőszakolja és... talán meg is öli ha nem áll kötélnek! - mondta a legfiatalabb.

- Hyung Jun-nak igaza van! Nem engedhetjük a közelébe, ráadásul Mir csak egy fokkal jobb nála!

- Akkor mit kellene tennem? Azt, amit Joon tenne vele? Erőszakoljam meg és kényszerítsem, hogy velem maradjon? - forrt a düh benne, pedig tudta, hogy nincs más választása.

- Abból amit láttunk, erőszakra semmi szükség, hisz önként adta meg magát. - Kyujong meglátása nagyon jó volt. Várjunk csak! Ezek szerint látták az egészet?

- Ma este hirdesd ki, hogy a tiéd! - mondta Hyun Joong és a többiekkel együtt visszavonultak a szobáikba. 

A nap további része viszonylag gyorsan elment. Álmaiban a múlt és a nemrég történt erotikus találkozások jelentek meg a lánnyal. Jan-nek fogalma sincs mennyire hiányzott neki az érintése vagy az ahogy figyelte és hozzászólt. Majdnem ugyanott tartottak, ahol a kapcsolatuk abba maradt, hála a neki ártó démonnak és persze Lee Joon-nak. Elmerült abban az emlékben, amikor egész éjszaka csak ketten voltak egy lakásban és csak szeretkeztek.
Nagyot nyögve, izzadtan és ragacsosan ébredt az álmából. Levegő után kapkodott, a nadrágja nedves volt, mert elélvezett, de ez kevés volt ahhoz, hogy teljesen lenyugodjon. Legközelebb mindent úgy intéz, hogy ne tudja senki megzavarni őket és akkor már nem bocsát álmot szerelmére. Érezni akarja az érintését, látni a reagálását, hallani a hangját, megízlelni a csókjait.
Még a zuhany alatt is folyton csak ezekkel a gondolatokkal foglalkozott és teljesen kizárta a külvilágot. Visszapörgette, amikor a nyakát csókolgatta, nyalogatta és szívogatta, ahogy az ereiben csordogáló vér hívogatóan lüktetett és akkor jött rá arra, hogy éhes. Szemfogai megnyúltak a szájában és csak a vére ízére tudott gondolni hónapokkal ezelőttről, amikor véletlenül ízlelte meg. Az a csodás íz és rengeteg álom az odaadással és kötelesség tudattal a családja iránt. Belevaló lány volt akkoriban.
Alapos törölközés után a konyhájuk felé vette az irányt. Az egyik hűtő emberi étellel volt tele, míg a másik zacskós és üveges vérrel. Morogva elmart egy zacskót és szipolyozni kezdte egészen addig, ameddig egy csepp sem maradt benne, majd az egyik képességével elégette a kezében a tetemet. Felszisszent a nadrágját feszítő kisebbik tagjától, majd ahogy felnézett, látta, hogy a lány egy kanapén alszik, könyvvel a kezében.
Azonnal kisietett és akkor látta meg az éppen ébredező szerelmét a kinti kanapén. Lüktető tagja majd kiszakította a nadrágját már csak a látványától, de amikor a lágy szellő által hozzávitt illat megcsapta az orrát, nagyot mordult. Már azon gondolkodott, hogy odamegy hozzá, nem számít ki látja őket és úgy magáévá teszi, hogy elfelejti még azt is hogy hívják. Mire rászánta volna magát, a lány előtte termett.

- Jól vagy? - hangja olaj volt a tűzre.

- Igen. - zihálta, majd a szomszédos falnál kötött ki.

- Segíthetek valamiben? Hozhatok egy pohár vizet vagy valamit?

- Nem kérek, köszönöm. - arca falnak meredt, de még így is jól tudta, hogy a lány megmozdult.

Nem gondolkozott tovább, egyszerűen csak megragadta a lány csuklóját, majd a falhoz vezette és ugyanúgy felnyomta a kezeit a feje felé, mint korábban. Már ott tartott, hogy vadul megcsókolja, amikor este kilencet ütött az óra. Odakint már majdnem teljesen besötétedett. Dühösen morgott egyet, mert el kellett engednie Jan-t, majd szó nélkül elindult az ajtó felé és eltűnt.
Órák teltek el, mióta otthagyta a lányt és belevetette magát a munkába. Nyitás előbb voltak mindössze tíz perccel. A Midnight Theatre lassan kitárta kapuit és a vendégek sorra szállingóztak be az asztalokhoz. Fellépéshez készülődött a fiatal nők legnagyobb örömére, ám az egyik asztalnál ott ült Jan és meredten figyelte. Időnként körülnézett, de rá fókuszált.