Másnap Jan reggel kipihentem ébredt, de nem értette a kellemes sajgást a combjai között és azt, hogy miért tűnt el róla a bugyija. A fürdőszobába ment, hogy elvégezze a napi a rutint. Éppen a fogát mosta, amikor a nyakán furcsa lilás foltot vélt felfedezni és amikor megtapogatta, felszisszent a fájdalomtól. Világos volt számára, hogy azt szájjal ejtették a bőrén, csak azt nem tudta, hogy hogyan és ki.
Még a gondolatai végére sem ért, amikor végzett mindennel, de csak a foltokat tudta bámulni a nyakán. Bevillantak számára annak az álomnak az emlékei, amikor Jungmin látogatta meg őt vámpírként, de nem harapta meg se szex előtt, sem közben és utána sem. Miért vannak ilyen különös álmai azzal a fiúval és miért érzi úgy, hogy a közelében biztonságban van?
Zihálni kezdett, ahogy visszaemlékezett azokra a bizonyos forró csókokra, az érintésekre, amelyek alatt parázslott a bőre, a szexi sóhajokra és a bódító illatra, amit árasztott magából. Annyira beharapta az alsó ajkát, hogy kiserkent a vére, de ez nem állította meg. Ösztönösen felvette a selyem köntösét és elindult abba a szárnyba, ahol a fiú szobája volt.
Kicsit rémisztő volt számára, hogy nagyon jól tudja az utat annak ellenére, hogy nem emlékszik semmire. Egy titkos ajtón keresztül lépett be a fiú szárnyába. A berendezés és minden más ugyanolyan volt, mint az övében, csak annyi volt a különbség, hogy a hangulat sokkal másabb volt. Bódítóbb. Mélyen magába szívta azt a különleges illatot, ami hasonlított Jungmin-ére. Félhomály volt, mégis jól látott minden egyes bútordarabot abban a helyiségben, amiben volt.
Nagyot nyelt, de ez sem szegte kedvét és elindult a nagy hallhoz hasonlító csarnokfélébe. Alaposan körülnézett, a falakon számára ismeretlen emberekről képek a régmúltból és több száz év távlatból és a lépcsőnél Jungmin portréi. Az egyiken láthatóan boldog volt, nyoma sem látszott annak a gondterheltségnek és félelemnek, ami ma jellemezte. Hirtelen bevillant számára, ahogy egyszerre nyögtek, amikor Jungmin álmában a magáévá tette.
Az a sok elfojtott szenvedély és kétségbeesés, amivel annyira akarta, hogy jelezzen neki mikor esik jól valami vagy nem. Azon kapta magát, hogy arról álmodozik milyen lenne vele valójában. Vajon akkor is szenvedélyes lenne, gyengéd és figyelmes? Lehet ő a sötét lovag, aki megóvja még saját magától is és a szeretőjévé válik? Egyáltalán lehet közös jövőjük együtt? Már attól szaporábban vette a levegőt, hogy a festményen őt bámulta, a nyakán lévő sebek is furcsán lüktettek.
Kíváncsiságától vezérelve elindult a lépcső felé, lassan lépett rá minden fokra, míg fel nem ért a tetejére és akkor a lüktetés egyre erősebbé vált. Összerezzent az érzéstől, de ez sem szegte kedvét attól, hogy ne folytassa tovább a magányos túrát. Úgy érezte, mintha valaki hívná és ez szinte azonnal el is csábította. A nevét suttogták addig, ameddig egy bizonyos ajtóhoz nem ért. Nagyot kellett nyelnie, mikor kezét rátette a kilincsre, de még mielőtt benyithatott volna, valaki azt mondta neki, hogy forduljon meg.
Amint megtette amit suttogtak neki, Jungmin-nel találta magát szemben. Hajtotta a vágy, hogy megérintse és megcsókolja, de a fiú gyorsabb volt nála, szorosan a falnak préselte, kezeit a feje fölé nyomta és úgy nézett rá. Átható pillantásától egy hajszálra volt attól, hogy neki ne essen. Vágyott rá, hogy megcsókolja, sőt arra, hogy ott a helyszínen szeretkezzen vele.
- Mit csinálsz itt? - Jungmin ugyanúgy zihált, ahogy ő is.
- Csak sétálgattam. - suttogta alig hallhatóan.
- Keresel valakit? - mutató ujjával gyengéden végigsimított alsó ajkán, amit időközben beharapott.
A mondatra oldalra biccentette a fejét. - Téged.
- Mit szeretnél tőlem? - a hangja játékos és egyben vágyakozó volt, mintha csak egyetlen szóra várna.
- Szenvedélyt. - a válasz egyszerű és lényegre törő volt, amit tiszta fejjel sosem mondott volna ki.
Jungmin nagyot nyelt. - Valóban? Miféle szenvedélyt? - Felnyögött, amikor közelebb húzódott hozzá. - Ilyet? - rövid és alig érezhető csókot lehelt ajkaira, majd áttért a nyakára. - Vagy ilyet? - Egyik keze lecsúszott lassan a testén és a bugyiján keresztül végigsimított nőiességén. - Netán ilyet? - csuklójánál megragadta, feljebb emelte és nem sokra valami kemény nyomódott neki a bejáratának.
Hátra vetette a fejét és egy kétségbeesett nyögés jött ki a száján, ami válasz volt a kérdésre, mégis tudta, hogy ki kell mondania a szót, amire a fiú vár. - Igen.
Zihált a vágytól, szíve kihagyott néhány ütemet és ez csak rosszabb lett, mikor azok a csábító ajkak a nyakára tapadtak. Küzdött vele, hogy kiszabadítsa legalább az egyik karját, de Jungmin túl erősen fogta és már attól elgyengült, ahogy ruhán keresztül előre lendült a csípője. Ha tehette volna ruhán keresztül is szeretkezett volna vele, ami mindössze néhány mozdulattal megoldható lett volna, egyszerűen csak ki kellett volna bontani a nadrágját és a hálóinge alatt félrehúzni a bugyiját.
A teste lángolt a vágytól, hisz még soha senki nem volt rá ilyen hatással. Vágyott arra, hogy vele legyen és birtokba vehesse a testét, ezzel a legintimebb módon összeforrva, egymás határait feszegetve jussanak el a kielégülés édes földjére. Azok a csábító ajkaik lejjebb vándoroltak a kulcscsontjára és gyengéden szívogatták, nyalogatták, ami miatt kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Mocorogni kezdett az ölében, mert már nem bírta tovább a kínzó ingerlést.
Jungmin azonnal vette a lapot, szabadon lévő kezét lecsúsztatta a testeik közé, az ágyékánál babrált valamit, majd megjelent a bugyijánál és miután félre tolta, a csípője végre előrelendült. Fejét ismét hátra vetette, ajkai közül egy elégedett nyögés tört utat magának és ahogy kiszúrta, Jungmin is hangot adott annak, hogy élvezi. Megállt néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést, de néhány méterre tőlük egy hangos nevetést hallottak meg.
- Romeo, a hűvös szerető aki megkegyelmez az iránta vágyakozó Júlia-jának.
Jungmin megfagyott és ijedten nézett rá. - Lee Joon. - mondta ki a nevét, miközben elengedte a karját és letette a földre. - Mi szél hozott?
- Beszélni akartam veled róla, de úgy látom pont jókor jöttem, mert itt van. - a másik srácnak izzottak a szemei, Jungmin pedig védelmezően állt be elé.
- Semmi közöd hozzá!
- Még hogy nincs? Hónapokkal ezelőtt elhagytad és szabad prédává vált.
- Ki mondta, hogy elhagytam?
- Most, hogy nem kell keresnem, könnyebb dolgom lesz vele. - a Joon-nak nevezett srác megnyalta ajkait.
- Ha csak egyetlen ujjal is hozzáérsz... - Jungmin forrt a dühtől.
- Akkor mi lesz? - a másik srác közvetlenül előttük állt, alig néhány centire Jungmin-től.
- Ne akard, hogy beguruljak és valami olyat tegyek, amit megbánhatok! - a semmiből bukkant fel a másik négy srác is és a hang alapján Hyun Joong volt az, aki kiejtette a mondatot a száján.
- Hyung! - Joon meghajolt előtte.
- A lány továbbra is a védelmünk alatt áll és hozzánk tartozik! Ha hozzáérsz, meghalsz! - a fenyegetés nagyon is komolynak hangzott a vezér szájából. - Jungmin-ah, megtennéd, hogy visszakíséred Jan-t saját területére?
- Máris. - felelte a vezérnek. Megmarkolta a csuklóját és elhúzta onnan.
Útjuk a lépcsősor alatti egyik helyiségbe vezetett, ahonnan egy titkos folyosó nyílt, amit követve lassan elérték a számára ismerős területet. Ahogy a saját szárnyában a lépcső alatt kötött ki, miután Jungmin kinyitotta az ajtót, olyan volt, mintha csak egy álomból ébredt volna fel. A szobájába ment, hogy felöltözzön, majd lement reggelizni, de kint evett a hátsó udvaron.
A nap melegen sütött és növények, bokrok, szobrok sokkal szebben néztek ki, mint borult időben. Valójában minden módon tetszettek neki a szobrok, mert mindig misztikus hangulatot árasztottak magukból. Evés után a kinti kanapészerűségre telepedett egy könyvvel a kezében. Erotikus vámpír könyvet olvasott, amiben a halhatatlan srác hasonlóan próbálta becserkészni a nőt, akit kiszemelt magának.
Arca égett a pikáns szexjeleneteknél és eszébe juttatta a nemrég történt összegabalyodásukat a fiúval, aztán a különös forró álma és a hiányzó bugyija. Lehetséges, hogy Jungmin is egy ilyen szexi vámpír lenne, aki magának akarja minden lehetséges módon? Ezért vonzódna hozzá? Megbűvölte a jelenléte és képtelen szabadulni. Miért ébreszt benne folyton vágyat, mikor alig ismeri? Azok az igéző szemek, csábító ajkak és az elbűvölő aura. Nem lehet ember!
Jungmin a többiekkel beszélgetett az incidensről és arról, hogy mit művelt az éjjel a lánnyal. Forrt benne a düh, legszívesebben megölte volna Lee Joon-t, hogy egyáltalán mert gondolni arra, hogy Jan-t átadja neki. Jan csakis az övé és senki másé! Birtoklási vágya egyre csak nőtt benne és máson sem járt az esze, csak azon, hogy szeresse és védelmezze.
- Valamit tennünk kell az MBLAQ-el! - sziszegte Kyujong és mind tudták, hogy igaza van.
- Joon-al kell kezdenünk valamit, mielőtt elszabadulna a pokol. - csatlakozott be Youngsaeng is a beszélgetésbe. - Méghozzá nagyon hamar.
- Jungmin-ah! - szólította Hyun Joong. - Ideje színre lépned és tudatnod, hogy mi a helyzet.
- Ezt hogy érted? - néhány pillanatra megfagyott.
- El kell döntened, hogy Jan a tiéd-e vagy sem! - Youngsaeng nem finomkodott, igazság szerint nem is lett volna miért, hisz nevén kell nevezni a gyereket, mégpedig most!
- Ő nem egy tárgy! - hörrent fel. - Tudjátok, hogy utálja, ha gyenge halandóként és tárgyként kezeljük!
- Most nincs helye az ilyen hülyeségeknek! - A vezér türelmetlen volt, akárcsak Kyujong és Youngsaeng.
- Az emlékezet kiesése miatt amúgy sem tudja hogy kicsoda és nem tudná megvédeni magát! - Kyujong most is ugyanúgy védte, ahogy korábban mindig. - Nem játszhatod többé a sötét lovagot, aki a tudta nélkül óvja meg a bajtól!
- Akkor sem tehetem meg vele!
- Hyung, ha nem teszed, akkor Lee Joon elragadja, megerőszakolja és... talán meg is öli ha nem áll kötélnek! - mondta a legfiatalabb.
- Hyung Jun-nak igaza van! Nem engedhetjük a közelébe, ráadásul Mir csak egy fokkal jobb nála!
- Akkor mit kellene tennem? Azt, amit Joon tenne vele? Erőszakoljam meg és kényszerítsem, hogy velem maradjon? - forrt a düh benne, pedig tudta, hogy nincs más választása.
- Abból amit láttunk, erőszakra semmi szükség, hisz önként adta meg magát. - Kyujong meglátása nagyon jó volt. Várjunk csak! Ezek szerint látták az egészet?
- Ma este hirdesd ki, hogy a tiéd! - mondta Hyun Joong és a többiekkel együtt visszavonultak a szobáikba.
A nap további része viszonylag gyorsan elment. Álmaiban a múlt és a nemrég történt erotikus találkozások jelentek meg a lánnyal. Jan-nek fogalma sincs mennyire hiányzott neki az érintése vagy az ahogy figyelte és hozzászólt. Majdnem ugyanott tartottak, ahol a kapcsolatuk abba maradt, hála a neki ártó démonnak és persze Lee Joon-nak. Elmerült abban az emlékben, amikor egész éjszaka csak ketten voltak egy lakásban és csak szeretkeztek.
Nagyot nyögve, izzadtan és ragacsosan ébredt az álmából. Levegő után kapkodott, a nadrágja nedves volt, mert elélvezett, de ez kevés volt ahhoz, hogy teljesen lenyugodjon. Legközelebb mindent úgy intéz, hogy ne tudja senki megzavarni őket és akkor már nem bocsát álmot szerelmére. Érezni akarja az érintését, látni a reagálását, hallani a hangját, megízlelni a csókjait.
Még a zuhany alatt is folyton csak ezekkel a gondolatokkal foglalkozott és teljesen kizárta a külvilágot. Visszapörgette, amikor a nyakát csókolgatta, nyalogatta és szívogatta, ahogy az ereiben csordogáló vér hívogatóan lüktetett és akkor jött rá arra, hogy éhes. Szemfogai megnyúltak a szájában és csak a vére ízére tudott gondolni hónapokkal ezelőttről, amikor véletlenül ízlelte meg. Az a csodás íz és rengeteg álom az odaadással és kötelesség tudattal a családja iránt. Belevaló lány volt akkoriban.
Alapos törölközés után a konyhájuk felé vette az irányt. Az egyik hűtő emberi étellel volt tele, míg a másik zacskós és üveges vérrel. Morogva elmart egy zacskót és szipolyozni kezdte egészen addig, ameddig egy csepp sem maradt benne, majd az egyik képességével elégette a kezében a tetemet. Felszisszent a nadrágját feszítő kisebbik tagjától, majd ahogy felnézett, látta, hogy a lány egy kanapén alszik, könyvvel a kezében.
Azonnal kisietett és akkor látta meg az éppen ébredező szerelmét a kinti kanapén. Lüktető tagja majd kiszakította a nadrágját már csak a látványától, de amikor a lágy szellő által hozzávitt illat megcsapta az orrát, nagyot mordult. Már azon gondolkodott, hogy odamegy hozzá, nem számít ki látja őket és úgy magáévá teszi, hogy elfelejti még azt is hogy hívják. Mire rászánta volna magát, a lány előtte termett.
- Jól vagy? - hangja olaj volt a tűzre.
- Igen. - zihálta, majd a szomszédos falnál kötött ki.
- Segíthetek valamiben? Hozhatok egy pohár vizet vagy valamit?
- Nem kérek, köszönöm. - arca falnak meredt, de még így is jól tudta, hogy a lány megmozdult.
Nem gondolkozott tovább, egyszerűen csak megragadta a lány csuklóját, majd a falhoz vezette és ugyanúgy felnyomta a kezeit a feje felé, mint korábban. Már ott tartott, hogy vadul megcsókolja, amikor este kilencet ütött az óra. Odakint már majdnem teljesen besötétedett. Dühösen morgott egyet, mert el kellett engednie Jan-t, majd szó nélkül elindult az ajtó felé és eltűnt.
Órák teltek el, mióta otthagyta a lányt és belevetette magát a munkába. Nyitás előbb voltak mindössze tíz perccel. A Midnight Theatre lassan kitárta kapuit és a vendégek sorra szállingóztak be az asztalokhoz. Fellépéshez készülődött a fiatal nők legnagyobb örömére, ám az egyik asztalnál ott ült Jan és meredten figyelte. Időnként körülnézett, de rá fókuszált.
2015. február 17., kedd
2014. május 10., szombat
1.rész
A Hatcher klán tagjai mind tanácstalanul álltak és néztek egymásra. Jan két hónapja veszítette el az emlékezetét és azóta sem tértek vissza az emlékei és nem akart Los Angeles-ben maradni, helyette inkább egy Isten háta mögötti helyre utazott, hogy megismerhesse azt, akinek köszönheti, hogy életben maradt, hisz egy másik férfinek hála, hogy nem tudja kicsoda.
Egész úton csak az a másik férfi járt a fejében, akivel minden éjjel álmodott. Magas, parázsló tekintet, érzéki ajkak, angyali hang és őrjítően szexi. Valahányszor lehunyta a szemeit, csak őt látta. Túlságosan elfáradt az úton és mivel volt pár órája, míg megérkezik megmentőjéhez, jobbnak látta, ha alszik egy kicsit.
Ahogy lehunyta a szemeit, egy érdekes szobában találta magát, néhol a falakon vérvörös függöny lógott és gyönyörűen volt berendezve. Bizonytalanul tett meg néhány lépést, majd egyre beljebb jutva egy kanapéfélét látott, amin egy srác aludt éppen. Néhány újabb lépés után kiderült, hogy az álombéli férfi az. Szíve kihagyott néhány ütemet, ujjai hidegek lettek, reszketni kezdett és a gyomrában pillangók repkedtek.
Habozva tett meg minden egyes lépést, hogy közelebb lehessen hozzá. Idegei pattanásig feszültek, mikor egészen közel volt és leguggolt, hogy jobban láthassa az arcát. Nem tudta mi ütött belé, annyi viszont bizonyos volt, hogy nagyon is vonzódik hozzá. Idegesen fújta ki a tüdejében rekedt levegőt és nagyot kellett nyelnie, mikor még közelebb húzódott, a következő pillanatban váratlan dolog történt: a férfi kinyitotta a szemeit....
Azok a gyönyörű szemek teljesen elvarázsolták, ennek ellenére valami azt súgta neki, hogy ideje lenne felébrednie és igaza volt, mert alighogy kinyitotta a szemeit, meg is érkeztek megmentője otthonához. Egy misztikus hangulatú kastélynál találta magát, ami furcsa módon ismerős volt számára, de nem tudta honnan. Járt már itt ezelőtt? Olyan érzés kerítette hatalmába, mintha nagyon is jól ismerné a helyet.
Jól megnézte magának a helyet és míg a szemeit a falakon legeltette, látta, ahogy megmozdul a függöny az egyik ablakban. Akaratlanul is azt az egy ablakot bámulta és úgy vette ki, mintha valaki őt nézné és ez szinte égette őt. Meglepődött, mikor az álmában szereplő férfit vélte felismerni az iránta érdeklődőben, de most valahogy más volt. A fekete haja helyett szőkés volt és hosszabb, tekintete pedig vágyakozó. Úgy érezte, mintha fel akarná falni és ez ijesztő volt, mert félelem helyett vonzalom kerítette hatalmába.
A következő pillanatban enyhén nyikorogva nyílott ki a bejárati ajtó és megjelent számára néhány ismerős arc, akiket még nem tudott hová tenni, de a nevüket tudta.
- Csakhogy megérkeztél, édesem. - mondta a nő, miután odaszaladt hozzá és szorosan magához ölelte.
- Már nagyon vártunk. - csatlakozott be a férfi is. - Ne csinálj többet ilyet.
Hirtelen nem értette mire mondja ezt és látszott is rajta, hogy nagyon zavarja a dolog. Gondolatai erre az egy mondatra koncentráltak és akárhogy is kutakodott az emlékeiben, nem talált rá arra, ami miatt a férfi ezt mondhatta neki. Mit csinált, amiről nem tud és mikor tehette? Netán azelőtt, mielőtt minden kiesett? Szörnyen érezte magát emiatt és ezt nem tudta eltitkolni. A nő hirtelen kapcsolt, hogy hiába mondják neki ezeket a dolgokat, mert úgysem emlékszik rájuk, így csak mosolygott, amit nem tudott mire vélni.
- Ne vedd komolyan, csak aggódtunk miattad. - próbálta őt nyugtatni, de ez csak még kíváncsibbá tette.
- Aggódtatok? - egy pillanatra meghűlt benne a vér. - Mit csináltam?
A nő átölelte, miközben lépésről-lépésre tették meg a lépcsőfokokat. - Szó nélkül eltűntél és senki sem tudott róla, hogy hol vagy és mit csinálsz.
Megkönnyebbülve sóhajtott egyet és a csomagjaival együtt a lépcső tetején balra fordult, majd hagyta, hogy a lábai vigyék és néhány pillanat múlva megállt egy ajtónál ami ismerős volt számára. Gondolkodás nélkül benyitott és mikor belépett, elmosolyodott. Egy emlék villant be, hogy bármikor, amikor itt járt, ebben a szobában volt és erre néhány olyan dolog is bizonyítékul szolgált, amiket otthon a saját szobájában is megtalált.
Mosoly kúszott az arcára, mert a szoba tele volt angyal szobrokkal és faragásokkal. Bár fáradt volt és megtehette volna, hogy pihen, mégis a kicsomagolás mellett döntött és addig le sem állt, míg be nem fejezte. Vacsoráig még volt egy kis idő, így gondolta, hogy időtöltésként bejárja a kastély egy részét. Az egyik folyosó végén a konyhánál lyukadt ki, ahol az őt fogadó pár beszélgetett és pont ő volt a téma.
- Mi lesz, ha az úrfi elkezdi keresni? - kérdezte a férfi.
- Nem állhatunk az útjukba. - válaszolta. - Láttad, hogy amint kiszállt a kocsiból, azonnal megtalálták egymást. Kezdettől fogja akarja a lányt.
A beszélgetés túl sok volt neki. Nem bírta tovább hallgatni, ahogy az ablakban lévő srácról és a kettejük viszonyáról, inkább felment és lepihent kicsit, hisz vacsoráig volt még néhány óra és a hallottaktól meg is szédült. Ahogy lefeküdt az ágyra, szinte azonnal el is aludt.
Álmában ismét feltűnt a titokzatos férfi. Néhány méterre ült azelőtt a kanapé előtt, amin korábban aludt. Ujjai összefűzve a mellkasa előtt és gondterheltnek tűnt. Maga elé bámult és nem figyelt másra. Szinte úgy érezte valami miatt közelebb kell mennie hozzá és mikor megtette, a férfi nagyot nyelt, majd lassan felnézett. Szemeiben meglepettséget látott és vágyat.
Mikor felállt, azonnal felriadt, rögtön ezután pedig Etha nénikéje jelent meg a szobájában, hogy szóljon, kész a vacsora. Míg az ételem nyammogott, folyamatosan az álmaiban történteken gondolkodott. Megrémisztette, hogy ennyire vonzódik egy ismeretlenhez.
~ Midnight Theatre... ~ Suttogta valaki, de bárhogy is kapkodta a fejét, nem látott senkit sem. Egyedül volt a hatalmas asztalnál. ~ Midnight Theatre... ~ Hallotta meg ismét. Próbált nagyokat lélegezni és nem arra koncentrálni, amit suttognak neki. Mire feleszmélt, már a desszertet kóstolgatta. Annyira el volt foglalva vele, hogy nagyot ugrott, mikor enyhén nyikorogva kinyitódott az étkező ajtaja, de ideje sem volt megijedni, mert rögtön ezután öt észvesztően szexi srác lépett be, köztük ő, akivel hónapok óta álmodott.
Köré gyűltek és illedelmesen meghajoltak előtte, mire ő is ezt tette, már amennyire ezt ülő helyzetben megtehette. Nénikéje néhány segítő társaságában lassan felszolgálta a srácoknak a vacsorát, de ő még mindig nem vette észre magát és változatlanul apró falatokban majszolta a csokitortáját. Épp a közepével játszadozott, mikor végre felnézett és meglátta, hogy a srácok őt nézik, nagyot nyelve tuszkolta le a torkán az apró falatot.
Kényelmetlenül érezte magát, mert olyan volt számára, mintha öt éhes oroszlán méregetné őt úgy, mint ahogy az áldozatukat szokták, mielőtt a vérét veszik és a húsát tépik. Gyorsan feltápászkodott, meghajolt, kezébe vette a tányért rajta a tortájával és a villájával, majd elindult az ajtó felé, de ekkor megállította valaki, mire ő megrezzent.
Kikerekedett szemekkel nézett előbb az őt fogva ejtő kézre, majd a tulajdonosára és mikor meglátta, hogy az álmaiban szereplő srác az, a tüdejében rekedt a levegő. Néhány pillanatig még levegőt sem mert venni, majd amikor rászánta magát, hogy megkérdezze mit akar, ő csak kihúzta a mellette lévő széket és hellyel kínálta.
Nagyot nyelt, majd a srácra nézett, akinek a tekintete azonnal megbabonázta és szinte azonnal le is ült mellé. Először nem értette miért és meg is lepődött magán, hisz sosem szokott ennyire könnyen ismeretlen pasik kedvére tenni, még akkor sem ha vonzódik hozzájuk.
Nénikéje nagyot nézett, mikor kimentek a tányérokat és kivitték a fiúknak is a desszertet, de ő még mindig a sajátját piszkálgatta és igyekezett lassan enni, hogy velük fejezhesse be. Legnagyobb meglepetésére újabb szelet tortát kapott, aminek nagyon is örült, hisz otthon is úgy szokta meg, hogy dupla adagot eszik.
Furcsának találta, hogy a bemutatkozás után ismerős volt számára az öt fiú neve és nem érezte magát veszélyben. Hatalmasat nyelt, mikor megérezte, ahogy a jobbján ülő Jungmin egyik karja finoman a derekára fonódik, de nem szólt semmit, inkább csak tovább folytatta az evést és igyekezett a többiekre figyelni.
Mire végeztek, annyira fáradt volt, hogy másra sem tudott gondolni, mint hogy felmenjen a szobájába, lezuhanyozzon és beessen az ágyába. Mindenkitől elbúcsúzott és elindult felfelé a lépcsőkön. Amint belépett az ajtón, bezárta a szobája ajtaját és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozhasson. Kellemes fáradtság lett úrrá rajta, miután megtörölközött és felvette a hálóingét, majd miután az ágyába feküdt és befészkelte magát, el is aludt.
Rögtön azután, hogy Jan elaludt, köd hömpölygött be a szobába és lassan összesűrűsödött és Jungmin-ná változott. Az ágya szélén ült és csak bámulni tudta a lányt. Várt egy kicsit, majd a biztonság kedvéért használta a képességeit és álmot bocsátott rá. Odahajolt hozzá és gyengéden összeérintette ajkaikat, miközben kitakarta és feltolta a derekáig a selyem hálóingét. A csók hosszú volt, de miután megszakította, megszabadította magát az összes ruhadarabjától és ismét a lány ajkait ostromolta.
Mellé telepedett és egyik kezét levezette a mellkasán, a hasán és végül becsúsztatta a bugyijába. Finoman kezdte simogatni csiklóját, miközben ajkaival áttért a nyakára, majd a melleire és egy ujjával belé hatolt. Legnagyobb meglepetésére a lány reagált az érintésére, de nem ébredt fel.
Jan ajkai közül kitörő jóleső sóhajok hatására elvesztette a fejét, kihúzta kezét a combjai közül, egyetlen mozdulattal letépte róla a finom anyagot, befészkelte magát a combjai közé, és egyetlen gyengéd mozdulattal belé hatolt. Könyörtelenül lendült előre a csípője és húzódott hátra, hogy ezzel minnél nagyobb élvezetet nyújtson mindkettejüknek. Felváltva nyögött és sziszegett a fogai között.
Annyira elmerült az érzésben, hogy váratlanul érte, ahogy elöntötte a forróság, hogy egyenesen beleélvezett a lány reszkető testébe. Erőtlenül lökött még néhányat, mielőtt fáradtan ráhullott és percekig mást sem csinált, mint levegő után kapkodott és az alatta pihegőt hallgatta. Mire minden visszatért a régi kerékvágásba, Jan már békésen szuszogott alatta.
Szerelemtől izzó szemekkel bámulta szerelmét és képtelen volt elszakadni tőle, hiába tudta, hogy muszáj. Még maradt egy ideig és bámulta őt. Óvatosan kihúzódott belőle, de nem mozdult róla. Finoman beletúrt puha korall vörös tincseibe és ahogy kisimította a nyakából a tincseket, nagyot nyelt. A benne élő szörnyeteg a vére után vágyakozott. ~ Ma éjjel nem fogja megkóstolni. ~ ígérte meg magának.
Kinézett az ablakon. A nap első sugarai lassan kezdtek felkúszni. Tudta, hogy mennie kell. Finoman közel hajolt és a füle mögé simított néhány kósza tincset. - Szeretlek. - suttogta a fülébe, majd óvatosan elvált tőle, betakarta és összeszedve a ruháit ugyanúgy tűnt el, mint ahogy órákkal ezelőtt érkezett.
Egész úton csak az a másik férfi járt a fejében, akivel minden éjjel álmodott. Magas, parázsló tekintet, érzéki ajkak, angyali hang és őrjítően szexi. Valahányszor lehunyta a szemeit, csak őt látta. Túlságosan elfáradt az úton és mivel volt pár órája, míg megérkezik megmentőjéhez, jobbnak látta, ha alszik egy kicsit.
Ahogy lehunyta a szemeit, egy érdekes szobában találta magát, néhol a falakon vérvörös függöny lógott és gyönyörűen volt berendezve. Bizonytalanul tett meg néhány lépést, majd egyre beljebb jutva egy kanapéfélét látott, amin egy srác aludt éppen. Néhány újabb lépés után kiderült, hogy az álombéli férfi az. Szíve kihagyott néhány ütemet, ujjai hidegek lettek, reszketni kezdett és a gyomrában pillangók repkedtek.
Habozva tett meg minden egyes lépést, hogy közelebb lehessen hozzá. Idegei pattanásig feszültek, mikor egészen közel volt és leguggolt, hogy jobban láthassa az arcát. Nem tudta mi ütött belé, annyi viszont bizonyos volt, hogy nagyon is vonzódik hozzá. Idegesen fújta ki a tüdejében rekedt levegőt és nagyot kellett nyelnie, mikor még közelebb húzódott, a következő pillanatban váratlan dolog történt: a férfi kinyitotta a szemeit....
Azok a gyönyörű szemek teljesen elvarázsolták, ennek ellenére valami azt súgta neki, hogy ideje lenne felébrednie és igaza volt, mert alighogy kinyitotta a szemeit, meg is érkeztek megmentője otthonához. Egy misztikus hangulatú kastélynál találta magát, ami furcsa módon ismerős volt számára, de nem tudta honnan. Járt már itt ezelőtt? Olyan érzés kerítette hatalmába, mintha nagyon is jól ismerné a helyet.
Jól megnézte magának a helyet és míg a szemeit a falakon legeltette, látta, ahogy megmozdul a függöny az egyik ablakban. Akaratlanul is azt az egy ablakot bámulta és úgy vette ki, mintha valaki őt nézné és ez szinte égette őt. Meglepődött, mikor az álmában szereplő férfit vélte felismerni az iránta érdeklődőben, de most valahogy más volt. A fekete haja helyett szőkés volt és hosszabb, tekintete pedig vágyakozó. Úgy érezte, mintha fel akarná falni és ez ijesztő volt, mert félelem helyett vonzalom kerítette hatalmába.
A következő pillanatban enyhén nyikorogva nyílott ki a bejárati ajtó és megjelent számára néhány ismerős arc, akiket még nem tudott hová tenni, de a nevüket tudta.
- Csakhogy megérkeztél, édesem. - mondta a nő, miután odaszaladt hozzá és szorosan magához ölelte.
- Már nagyon vártunk. - csatlakozott be a férfi is. - Ne csinálj többet ilyet.
Hirtelen nem értette mire mondja ezt és látszott is rajta, hogy nagyon zavarja a dolog. Gondolatai erre az egy mondatra koncentráltak és akárhogy is kutakodott az emlékeiben, nem talált rá arra, ami miatt a férfi ezt mondhatta neki. Mit csinált, amiről nem tud és mikor tehette? Netán azelőtt, mielőtt minden kiesett? Szörnyen érezte magát emiatt és ezt nem tudta eltitkolni. A nő hirtelen kapcsolt, hogy hiába mondják neki ezeket a dolgokat, mert úgysem emlékszik rájuk, így csak mosolygott, amit nem tudott mire vélni.
- Ne vedd komolyan, csak aggódtunk miattad. - próbálta őt nyugtatni, de ez csak még kíváncsibbá tette.
- Aggódtatok? - egy pillanatra meghűlt benne a vér. - Mit csináltam?
A nő átölelte, miközben lépésről-lépésre tették meg a lépcsőfokokat. - Szó nélkül eltűntél és senki sem tudott róla, hogy hol vagy és mit csinálsz.
Megkönnyebbülve sóhajtott egyet és a csomagjaival együtt a lépcső tetején balra fordult, majd hagyta, hogy a lábai vigyék és néhány pillanat múlva megállt egy ajtónál ami ismerős volt számára. Gondolkodás nélkül benyitott és mikor belépett, elmosolyodott. Egy emlék villant be, hogy bármikor, amikor itt járt, ebben a szobában volt és erre néhány olyan dolog is bizonyítékul szolgált, amiket otthon a saját szobájában is megtalált.
Mosoly kúszott az arcára, mert a szoba tele volt angyal szobrokkal és faragásokkal. Bár fáradt volt és megtehette volna, hogy pihen, mégis a kicsomagolás mellett döntött és addig le sem állt, míg be nem fejezte. Vacsoráig még volt egy kis idő, így gondolta, hogy időtöltésként bejárja a kastély egy részét. Az egyik folyosó végén a konyhánál lyukadt ki, ahol az őt fogadó pár beszélgetett és pont ő volt a téma.
- Mi lesz, ha az úrfi elkezdi keresni? - kérdezte a férfi.
- Nem állhatunk az útjukba. - válaszolta. - Láttad, hogy amint kiszállt a kocsiból, azonnal megtalálták egymást. Kezdettől fogja akarja a lányt.
A beszélgetés túl sok volt neki. Nem bírta tovább hallgatni, ahogy az ablakban lévő srácról és a kettejük viszonyáról, inkább felment és lepihent kicsit, hisz vacsoráig volt még néhány óra és a hallottaktól meg is szédült. Ahogy lefeküdt az ágyra, szinte azonnal el is aludt.
Álmában ismét feltűnt a titokzatos férfi. Néhány méterre ült azelőtt a kanapé előtt, amin korábban aludt. Ujjai összefűzve a mellkasa előtt és gondterheltnek tűnt. Maga elé bámult és nem figyelt másra. Szinte úgy érezte valami miatt közelebb kell mennie hozzá és mikor megtette, a férfi nagyot nyelt, majd lassan felnézett. Szemeiben meglepettséget látott és vágyat.
Mikor felállt, azonnal felriadt, rögtön ezután pedig Etha nénikéje jelent meg a szobájában, hogy szóljon, kész a vacsora. Míg az ételem nyammogott, folyamatosan az álmaiban történteken gondolkodott. Megrémisztette, hogy ennyire vonzódik egy ismeretlenhez.
~ Midnight Theatre... ~ Suttogta valaki, de bárhogy is kapkodta a fejét, nem látott senkit sem. Egyedül volt a hatalmas asztalnál. ~ Midnight Theatre... ~ Hallotta meg ismét. Próbált nagyokat lélegezni és nem arra koncentrálni, amit suttognak neki. Mire feleszmélt, már a desszertet kóstolgatta. Annyira el volt foglalva vele, hogy nagyot ugrott, mikor enyhén nyikorogva kinyitódott az étkező ajtaja, de ideje sem volt megijedni, mert rögtön ezután öt észvesztően szexi srác lépett be, köztük ő, akivel hónapok óta álmodott.
Köré gyűltek és illedelmesen meghajoltak előtte, mire ő is ezt tette, már amennyire ezt ülő helyzetben megtehette. Nénikéje néhány segítő társaságában lassan felszolgálta a srácoknak a vacsorát, de ő még mindig nem vette észre magát és változatlanul apró falatokban majszolta a csokitortáját. Épp a közepével játszadozott, mikor végre felnézett és meglátta, hogy a srácok őt nézik, nagyot nyelve tuszkolta le a torkán az apró falatot.
Kényelmetlenül érezte magát, mert olyan volt számára, mintha öt éhes oroszlán méregetné őt úgy, mint ahogy az áldozatukat szokták, mielőtt a vérét veszik és a húsát tépik. Gyorsan feltápászkodott, meghajolt, kezébe vette a tányért rajta a tortájával és a villájával, majd elindult az ajtó felé, de ekkor megállította valaki, mire ő megrezzent.
Kikerekedett szemekkel nézett előbb az őt fogva ejtő kézre, majd a tulajdonosára és mikor meglátta, hogy az álmaiban szereplő srác az, a tüdejében rekedt a levegő. Néhány pillanatig még levegőt sem mert venni, majd amikor rászánta magát, hogy megkérdezze mit akar, ő csak kihúzta a mellette lévő széket és hellyel kínálta.
Nagyot nyelt, majd a srácra nézett, akinek a tekintete azonnal megbabonázta és szinte azonnal le is ült mellé. Először nem értette miért és meg is lepődött magán, hisz sosem szokott ennyire könnyen ismeretlen pasik kedvére tenni, még akkor sem ha vonzódik hozzájuk.
Nénikéje nagyot nézett, mikor kimentek a tányérokat és kivitték a fiúknak is a desszertet, de ő még mindig a sajátját piszkálgatta és igyekezett lassan enni, hogy velük fejezhesse be. Legnagyobb meglepetésére újabb szelet tortát kapott, aminek nagyon is örült, hisz otthon is úgy szokta meg, hogy dupla adagot eszik.
Furcsának találta, hogy a bemutatkozás után ismerős volt számára az öt fiú neve és nem érezte magát veszélyben. Hatalmasat nyelt, mikor megérezte, ahogy a jobbján ülő Jungmin egyik karja finoman a derekára fonódik, de nem szólt semmit, inkább csak tovább folytatta az evést és igyekezett a többiekre figyelni.
Mire végeztek, annyira fáradt volt, hogy másra sem tudott gondolni, mint hogy felmenjen a szobájába, lezuhanyozzon és beessen az ágyába. Mindenkitől elbúcsúzott és elindult felfelé a lépcsőkön. Amint belépett az ajtón, bezárta a szobája ajtaját és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozhasson. Kellemes fáradtság lett úrrá rajta, miután megtörölközött és felvette a hálóingét, majd miután az ágyába feküdt és befészkelte magát, el is aludt.
Rögtön azután, hogy Jan elaludt, köd hömpölygött be a szobába és lassan összesűrűsödött és Jungmin-ná változott. Az ágya szélén ült és csak bámulni tudta a lányt. Várt egy kicsit, majd a biztonság kedvéért használta a képességeit és álmot bocsátott rá. Odahajolt hozzá és gyengéden összeérintette ajkaikat, miközben kitakarta és feltolta a derekáig a selyem hálóingét. A csók hosszú volt, de miután megszakította, megszabadította magát az összes ruhadarabjától és ismét a lány ajkait ostromolta.
Mellé telepedett és egyik kezét levezette a mellkasán, a hasán és végül becsúsztatta a bugyijába. Finoman kezdte simogatni csiklóját, miközben ajkaival áttért a nyakára, majd a melleire és egy ujjával belé hatolt. Legnagyobb meglepetésére a lány reagált az érintésére, de nem ébredt fel.
Jan ajkai közül kitörő jóleső sóhajok hatására elvesztette a fejét, kihúzta kezét a combjai közül, egyetlen mozdulattal letépte róla a finom anyagot, befészkelte magát a combjai közé, és egyetlen gyengéd mozdulattal belé hatolt. Könyörtelenül lendült előre a csípője és húzódott hátra, hogy ezzel minnél nagyobb élvezetet nyújtson mindkettejüknek. Felváltva nyögött és sziszegett a fogai között.
Annyira elmerült az érzésben, hogy váratlanul érte, ahogy elöntötte a forróság, hogy egyenesen beleélvezett a lány reszkető testébe. Erőtlenül lökött még néhányat, mielőtt fáradtan ráhullott és percekig mást sem csinált, mint levegő után kapkodott és az alatta pihegőt hallgatta. Mire minden visszatért a régi kerékvágásba, Jan már békésen szuszogott alatta.
Szerelemtől izzó szemekkel bámulta szerelmét és képtelen volt elszakadni tőle, hiába tudta, hogy muszáj. Még maradt egy ideig és bámulta őt. Óvatosan kihúzódott belőle, de nem mozdult róla. Finoman beletúrt puha korall vörös tincseibe és ahogy kisimította a nyakából a tincseket, nagyot nyelt. A benne élő szörnyeteg a vére után vágyakozott. ~ Ma éjjel nem fogja megkóstolni. ~ ígérte meg magának.
Kinézett az ablakon. A nap első sugarai lassan kezdtek felkúszni. Tudta, hogy mennie kell. Finoman közel hajolt és a füle mögé simított néhány kósza tincset. - Szeretlek. - suttogta a fülébe, majd óvatosan elvált tőle, betakarta és összeszedve a ruháit ugyanúgy tűnt el, mint ahogy órákkal ezelőtt érkezett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)