2014. május 10., szombat

1.rész

A Hatcher klán tagjai mind tanácstalanul álltak és néztek egymásra. Jan két hónapja veszítette el az emlékezetét és azóta sem tértek vissza az emlékei és nem akart Los Angeles-ben maradni, helyette inkább egy Isten háta mögötti helyre utazott, hogy megismerhesse azt, akinek köszönheti, hogy életben maradt, hisz egy másik férfinek hála, hogy nem tudja kicsoda.

Egész úton csak az a másik férfi járt a fejében, akivel minden éjjel álmodott. Magas, parázsló tekintet, érzéki ajkak, angyali hang és őrjítően szexi. Valahányszor lehunyta a szemeit, csak őt látta. Túlságosan elfáradt az úton és mivel volt pár órája, míg megérkezik megmentőjéhez, jobbnak látta, ha alszik egy kicsit.

Ahogy lehunyta a szemeit, egy érdekes szobában találta magát, néhol a falakon vérvörös függöny lógott és gyönyörűen volt berendezve. Bizonytalanul tett meg néhány lépést, majd egyre beljebb jutva egy kanapéfélét látott, amin egy srác aludt éppen. Néhány újabb lépés után kiderült, hogy az álombéli férfi az. Szíve kihagyott néhány ütemet, ujjai hidegek lettek, reszketni kezdett és a gyomrában pillangók repkedtek.

Habozva tett meg minden egyes lépést, hogy közelebb lehessen hozzá. Idegei pattanásig feszültek, mikor egészen közel volt és leguggolt, hogy jobban láthassa az arcát. Nem tudta mi ütött belé, annyi viszont bizonyos volt, hogy nagyon is vonzódik hozzá. Idegesen fújta ki a tüdejében rekedt levegőt és nagyot kellett nyelnie, mikor még közelebb húzódott, a következő pillanatban váratlan dolog történt: a férfi kinyitotta a szemeit....




Azok a gyönyörű szemek teljesen elvarázsolták, ennek ellenére valami azt súgta neki, hogy ideje lenne felébrednie és igaza volt, mert alighogy kinyitotta a szemeit, meg is érkeztek megmentője otthonához. Egy misztikus hangulatú kastélynál találta magát, ami furcsa módon ismerős volt számára, de nem tudta honnan. Járt már itt ezelőtt? Olyan érzés kerítette hatalmába, mintha nagyon is jól ismerné a helyet.


Jól megnézte magának a helyet és míg a szemeit a falakon legeltette, látta, ahogy megmozdul a függöny az egyik ablakban. Akaratlanul is azt az egy ablakot bámulta és úgy vette ki, mintha valaki őt nézné és ez szinte égette őt. Meglepődött, mikor az álmában szereplő férfit vélte felismerni az iránta érdeklődőben, de most valahogy más volt. A fekete haja helyett szőkés volt és hosszabb, tekintete pedig vágyakozó. Úgy érezte, mintha fel akarná falni és ez ijesztő volt, mert félelem helyett vonzalom kerítette hatalmába.

A következő pillanatban enyhén nyikorogva nyílott ki a bejárati ajtó és megjelent számára néhány ismerős arc, akiket még nem tudott hová tenni, de a nevüket tudta. 

- Csakhogy megérkeztél, édesem. - mondta a nő, miután odaszaladt hozzá és szorosan magához ölelte.

- Már nagyon vártunk. - csatlakozott be a férfi is. - Ne csinálj többet ilyet.

Hirtelen nem értette mire mondja ezt és látszott is rajta, hogy nagyon zavarja a dolog. Gondolatai erre az egy mondatra koncentráltak és akárhogy is kutakodott az emlékeiben, nem talált rá arra, ami miatt a férfi ezt mondhatta neki. Mit csinált, amiről nem tud és mikor tehette? Netán azelőtt, mielőtt minden kiesett? Szörnyen érezte magát emiatt és ezt nem tudta eltitkolni. A nő hirtelen kapcsolt, hogy hiába mondják neki ezeket a dolgokat, mert úgysem emlékszik rájuk, így csak mosolygott, amit nem tudott mire vélni.

- Ne vedd komolyan, csak aggódtunk miattad. - próbálta őt nyugtatni, de ez csak még kíváncsibbá tette.

- Aggódtatok? - egy pillanatra meghűlt benne a vér. - Mit csináltam?

A nő átölelte, miközben lépésről-lépésre tették meg a lépcsőfokokat. - Szó nélkül eltűntél és senki sem tudott róla, hogy hol vagy és mit csinálsz.

Megkönnyebbülve sóhajtott egyet és a csomagjaival együtt a lépcső tetején balra fordult, majd hagyta, hogy a lábai vigyék és néhány pillanat múlva megállt egy ajtónál ami ismerős volt számára. Gondolkodás nélkül benyitott és mikor belépett, elmosolyodott. Egy emlék villant be, hogy bármikor, amikor itt járt, ebben a szobában volt és erre néhány olyan dolog is bizonyítékul szolgált, amiket otthon a saját szobájában is megtalált.

Mosoly kúszott az arcára, mert a szoba tele volt angyal szobrokkal és faragásokkal. Bár fáradt volt és megtehette volna, hogy pihen, mégis a kicsomagolás mellett döntött és addig le sem állt, míg be nem fejezte. Vacsoráig még volt egy kis idő, így gondolta, hogy időtöltésként bejárja a kastély egy részét. Az egyik folyosó végén a konyhánál lyukadt ki, ahol az őt fogadó pár beszélgetett és pont ő volt a téma.

- Mi lesz, ha az úrfi elkezdi keresni? - kérdezte a férfi.

- Nem állhatunk az útjukba. - válaszolta. - Láttad, hogy amint kiszállt a kocsiból, azonnal megtalálták egymást. Kezdettől fogja akarja a lányt.

A beszélgetés túl sok volt neki. Nem bírta tovább hallgatni, ahogy az ablakban lévő srácról és a kettejük viszonyáról, inkább felment és lepihent kicsit, hisz vacsoráig volt még néhány óra és a hallottaktól meg is szédült. Ahogy lefeküdt az ágyra, szinte azonnal el is aludt.

Álmában ismét feltűnt a titokzatos férfi. Néhány méterre ült azelőtt a kanapé előtt, amin korábban aludt. Ujjai összefűzve a mellkasa előtt és gondterheltnek tűnt. Maga elé bámult és nem figyelt másra. Szinte úgy érezte valami miatt közelebb kell mennie hozzá és mikor megtette, a férfi nagyot nyelt, majd lassan felnézett. Szemeiben meglepettséget látott és vágyat.

 
 Mikor felállt, azonnal felriadt, rögtön ezután pedig Etha nénikéje jelent meg a szobájában, hogy szóljon, kész a vacsora. Míg az ételem nyammogott, folyamatosan az álmaiban történteken gondolkodott. Megrémisztette, hogy ennyire vonzódik egy ismeretlenhez.

~ Midnight Theatre... ~ Suttogta valaki, de bárhogy is kapkodta a fejét, nem látott senkit sem. Egyedül volt a hatalmas asztalnál. ~ Midnight Theatre... ~ Hallotta meg ismét. Próbált nagyokat lélegezni és nem arra koncentrálni, amit suttognak neki. Mire feleszmélt, már a desszertet kóstolgatta. Annyira el volt foglalva vele, hogy nagyot ugrott, mikor enyhén nyikorogva kinyitódott az étkező ajtaja, de ideje sem volt megijedni, mert rögtön ezután öt észvesztően szexi srác lépett be, köztük ő, akivel hónapok óta álmodott.

Köré gyűltek és illedelmesen meghajoltak előtte, mire ő is ezt tette, már amennyire ezt ülő helyzetben megtehette. Nénikéje néhány segítő társaságában lassan felszolgálta a srácoknak a vacsorát, de ő még mindig nem vette észre magát és változatlanul apró falatokban majszolta a csokitortáját. Épp a közepével játszadozott, mikor végre felnézett és meglátta, hogy a srácok őt nézik, nagyot nyelve tuszkolta le a torkán az apró falatot.

Kényelmetlenül érezte magát, mert olyan volt számára, mintha öt éhes oroszlán méregetné őt úgy, mint ahogy az áldozatukat szokták, mielőtt a vérét veszik és a húsát tépik. Gyorsan feltápászkodott, meghajolt, kezébe vette a tányért rajta a tortájával és a villájával, majd elindult az ajtó felé, de ekkor megállította valaki, mire ő megrezzent.

Kikerekedett szemekkel nézett előbb az őt fogva ejtő kézre, majd a tulajdonosára és mikor meglátta, hogy az álmaiban szereplő srác az, a tüdejében rekedt a levegő. Néhány pillanatig még levegőt sem mert venni, majd amikor rászánta magát, hogy megkérdezze mit akar, ő csak kihúzta a mellette lévő széket és hellyel kínálta.

Nagyot nyelt, majd a srácra nézett, akinek a tekintete azonnal megbabonázta és szinte azonnal le is ült mellé. Először nem értette miért és meg is lepődött magán, hisz sosem szokott ennyire könnyen ismeretlen pasik kedvére tenni, még akkor sem ha vonzódik hozzájuk. 

Nénikéje nagyot nézett, mikor kimentek a tányérokat és kivitték a fiúknak is a desszertet, de ő még mindig a sajátját piszkálgatta és igyekezett lassan enni, hogy velük fejezhesse be. Legnagyobb meglepetésére újabb szelet tortát kapott, aminek nagyon is örült, hisz otthon is úgy szokta meg, hogy dupla adagot eszik.

Furcsának találta, hogy a bemutatkozás után ismerős volt számára az öt fiú neve és nem érezte magát veszélyben. Hatalmasat nyelt, mikor megérezte, ahogy a jobbján ülő Jungmin egyik karja finoman a derekára fonódik, de nem szólt semmit, inkább csak tovább folytatta az evést és igyekezett a többiekre figyelni. 

Mire végeztek, annyira fáradt volt, hogy másra sem tudott gondolni, mint hogy felmenjen a szobájába, lezuhanyozzon és beessen az ágyába. Mindenkitől elbúcsúzott és elindult felfelé a lépcsőkön. Amint belépett az ajtón, bezárta a szobája ajtaját és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozhasson. Kellemes fáradtság lett úrrá rajta, miután megtörölközött és felvette a hálóingét, majd miután az ágyába feküdt és befészkelte magát, el is aludt.

Rögtön azután, hogy Jan elaludt, köd hömpölygött be a szobába és lassan összesűrűsödött és Jungmin-ná változott. Az ágya szélén ült és csak bámulni tudta a lányt. Várt egy kicsit, majd a biztonság kedvéért használta a képességeit és álmot bocsátott rá. Odahajolt hozzá és gyengéden összeérintette ajkaikat, miközben kitakarta és feltolta a derekáig a selyem hálóingét. A csók hosszú volt, de miután megszakította, megszabadította magát az összes ruhadarabjától és ismét a lány ajkait ostromolta.

Mellé telepedett és egyik kezét levezette a mellkasán, a hasán és végül becsúsztatta a bugyijába. Finoman kezdte simogatni csiklóját, miközben ajkaival áttért a nyakára, majd a melleire és egy ujjával belé hatolt. Legnagyobb meglepetésére a lány reagált az érintésére, de nem ébredt fel. 

Jan ajkai közül kitörő jóleső sóhajok hatására elvesztette a fejét, kihúzta kezét a combjai közül, egyetlen mozdulattal letépte róla a finom anyagot, befészkelte magát a combjai közé, és egyetlen gyengéd mozdulattal belé hatolt. Könyörtelenül lendült előre a csípője és húzódott hátra, hogy ezzel minnél nagyobb élvezetet nyújtson mindkettejüknek. Felváltva nyögött és sziszegett a fogai között.

Annyira elmerült az érzésben, hogy váratlanul érte, ahogy elöntötte a forróság, hogy egyenesen beleélvezett a lány reszkető testébe. Erőtlenül lökött még néhányat, mielőtt fáradtan ráhullott és percekig mást sem csinált, mint levegő után kapkodott és az alatta pihegőt hallgatta. Mire minden visszatért a régi kerékvágásba, Jan már békésen szuszogott alatta.

Szerelemtől izzó szemekkel bámulta szerelmét és képtelen volt elszakadni tőle, hiába tudta, hogy muszáj. Még maradt egy ideig és bámulta őt. Óvatosan kihúzódott belőle, de nem mozdult róla. Finoman beletúrt puha korall vörös tincseibe és ahogy kisimította a nyakából a tincseket, nagyot nyelt. A benne élő szörnyeteg a vére után vágyakozott. ~ Ma éjjel nem fogja megkóstolni. ~ ígérte meg magának.

Kinézett az ablakon. A nap első sugarai lassan kezdtek felkúszni. Tudta, hogy mennie kell. Finoman közel hajolt és a füle mögé simított néhány kósza tincset. - Szeretlek. - suttogta a fülébe, majd óvatosan elvált tőle, betakarta és összeszedve a ruháit ugyanúgy tűnt el, mint ahogy órákkal ezelőtt érkezett.